A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-04-01 / 4. szám

I

Feltámadása után ez volt első üzenete tanítványaihoz: menjetek Galileába...

Emberi szempontból és a világ oldaláról nézve teljesen szokat- lanez amagatartás. Előre megjövendölte szenvedését, halálát és feltámadását is. Mindez be is következett s a feltámadás híre lázba hozta egész Jeruzsálemet. Az emberek további szenzációkat vártak. A főpapi tanács - óvatos előrelátásból - még a sír őreit is megvesztegette;terjesszék azt a hírt, hogy nem támadt fel, hanem buzgó tanítványai ellopták holttestét és ismeretlen helyre vitték. íme, most itt lett volna az alkalom, hogy a szertehullám- zó sokféle mendemondának véget vessen;,összeszedve tanítványait talán egy újabb diadalmenetben vonuljon be Jeruzsálembe és végigjárva a város utcáit, megdí- csőült alakját, sebhelyeit megmutogass a mindazoknak, akik tanúi voltak megszégyenítésének. De nem ez történt. Ott akart újból tanítványaival találkozni a kedves galileai tájakon, az otthoni környezetben, amikor azok ismét együtt vannak hozzátartozóikkal, megmosogatják elhagyott hálóikat s a megrendítő események után visszatérnek mindennapi munkájukhoz. Nem akarja őket összegyűjteni az utolsó vacsora termében valamiféle diadaltorra, hanem előre megy Galileába, meglepi őket a Tó mellett egy hajnalon, halat eszik a tűz mellett.

Nagyon oda kellene figyelnünk a feltámadt Üdvözítőnek erre a gesztusára. Nekünk magunknak is és egyházunknak, mely a húsvéti misztérium örök megjelenítője ebben a világban. Oda kellene figyelni a halálból felkelt és tanítványaival találkozni kívánkozó Krisztus első üzenetére, mert ma is és minden időben oda megy "előre", ott keres bennünket és ott jelenikmeg kései tanítványainak is, ahol a magunk Galileájá- nak mindennapi csendes útjait járjuk. Otthon, a családban, foglalkozásunk színhelyén, szabad időnk kedvteléseiben, majd azokban az összefogásokban is, amiSALILEABA

r\^i^:r^i jetek