A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
43 il &!K!M M ©W&8S ... Én vagyok... ! - felelte Jézus, biztos, jól érthető hangon. - Mondom azonban nektek: ... Látni fogj átok egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin... A jelenlévők nem értették félre Jézus szavait. Amit az Emberfiáról mondott, aki a Mindenható jobbján ül és az ég felhőin fog eljönni, csakis Istenről lehetett érteni. Ezekkel a nagyszerű szavakkal ecsetelték aszentkönyveklsten mindent elhomályosító nagyságát és méltóságát. S különben is pontosan ezeket a kifejezéseket használta Dániel próféta, amikor a Messiásról jövendölt. Izrael; mit felelsz vajon erre a napfényes vallomásra? A várva-várt Messiás áll előtted; borulj hát térdre előtte! Jézus némán várta a főpap válaszát... Es ekkor - ó, kitudja, hányadszor már Izrael történetében! - újra megismétlődött a sorsdöntő jelenet, amely meg van írva Mózes ötödik könyvében, a harmincadik fejezetben; ... Tanúbizonyságul hívom az eget és a földet (úgymond azúr); hogy íme elibéd adtam az életet és a halált; az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élj te és ivadékod! Szeresd a te Uradat Istenedet és engedelmeskedj szavának, ragaszkodj hozzá ( O ugyanis a te életed...) hogy lakhass azon a földön, amely felől megesküdött az Úr atyáidnak; Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.. .(19-20). Izrael azonban inkább választotta a halált, semmint a fölkínált életet. Mint ahogy ősszüleink is inkább választották a halált, mint az életet, ott a paradicsomban... Ősszüleink balgasága hozta ránk mindnyájunkra a halált. Aparadicsom, a boldogság állapota örökre elveszett számunkra itt a földön... S S most Izraelnek sem kell az élet, hanem jobban ízlett neki a halál csábító szépsége; azért szakadt rá a babiloni fogság... Isten azonban hosszantűrő irgalmában még egyszer megadta neki a választás lehetőségét, amikor Egyszülött Fiát magát küldte le hozzá. .. - Válaszd hát az életet és élsz, és él a te ivadékod! De Izrael ismét a halált választotta... ... Káromkodott! - kiáltott a főpap méltatlankodva. Majd föl- háborodottan folytatta: - Mi szükségünk van még tanúkra? Most ma-
