A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
35 kaptam; - Egy szót se szólj a vallásról. Csak csodáld a természet szépségét... Szinte hihetetlen volt számomra ez a parancs, de engedelmeskedtem. Csak a tulipánokról beszéltünk egész út alatt. A háború alatt Gertrúd is tulipánhagymákkal csillapította éhségét. A- mikor leszállt otthonuk előtt, még rám is mosolygott. Másnap a gyárban Karola ragyogó szemekkel fogadott: - Mi a csudát mondtál Gertrúdnak? Valami pompás dolog történt vele!- Micsoda? Én nem szóltam neki egy szót sem! / En is észrevettem azonban, hogy egész délelőtt Gertrúd egyetlen piszkos viccet sem mondott. Amikor a vak leány leejtett egy dobozt, Gertrúd letérdelt, és összeszedte neki a szétgurult csokoládékat. Az ebédnél pedig megkérdezte, hogy mellém ülhet-e? Miközben ebédeltünk, így kezdte a beszélgetést; - Tudod, mire gondoltam tegnap? Azt hittem, hogy útközben arra fogsz buzdítani, ajánljam fel magamat Krisztusnak, mint a gyűlésen tették. Te azonban egy szót sem szóltál erről. Ne nevess most azon amit mondok... Mikor megígértem, hogy nem fogok nevetni, folytatta; - Arra gondoltam, talán András már túl romlottnak tart engem ahhoz, hogy visszaforduljak? Ezért nem pazarol rám egy szót sem?... Majd azon tűnődtem, hogy talán valóban én már túl romlott vagyok. Talánlsten sem hallgat rám, ha bocsánatot kérek tőle. Vagy megengedi nekem, hogy új életet kezdjek, mint azok a gyerekek, akik a gyűlésen szerepeltek? Mindenesetre, bocsánatot kértem tőle. Nagyon furcsa volt, ahogy imádkoztam, de szívemből jött. És Andi, elkezdtem sírni. Szinte egész éjjel sírtam, de ma reggel nagyszerűen érzem magamat. .. Ez volt az első megtérés, amit életemben láttam. Gertrúd egy éjszaka alatt teljesen megváltozott. Azaz nem teljesen. Továbbra is vezetett a többiek között állandó megjegyzéseivel, de milyenmásképpen. Amint Gertrúd abbahagyta a piszkos vicceket, a többiek is abbahagyták. Egy imacsoport alakulta gyárban, és Gertrúd vezette. Ha valakinek a gyermeke beteg volt, vagy az apa elvesztette munkáját, Gertrúd hamarosan észrevette, és jaj volt annak, aki nem tett valamit a kalapba a gyűjtéskor. Gertrúd változása maradandó volt. Este elalvás előtt sokszor adtam hálát Istennek azért, hogy megengedte nekem is valami részem legyen ebben a változásban. Az egész gyár szelleme átalakult. Mindezt annak köszönhettem, hogy engedelmeskedtem az isteni sugallatnak... Egyik nap, amikor megérkeztem a gyárhoz, nagy meglepetés várt rám.
