A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
20 Szeder Mihály, S.J. HAJSZÁL (A lőcsfalvi pap naplójából.) Jancsik Mihály, a helység kalapácsának fia, mint ismeretes, boldogan élt Micivel, Cövek mester lányával, s gyermekük mint látszott nem fogja örökölni a családi ’’átkot", mert ha a vége jó, minden jó. Azonban ennek ellenére a fiatal házasok élete nem folyt olyan simán, mint gondolnánk. Már két gyermekük volt. Házas életük tavának tükrén egyetlen fodrózás sem látszott, olyan békés, olyan csendes volt. De ezt a csendet vihar előtti csendnek is lehetne nevezni. Az első kis szellőcske egy vasárnap reggel jött és felbodrozta a családi élet tavának felületét. András misére készült és ahogy patyolat fehér ingét felvette és gombolni kezdi alulról felfelé, mikor a nyak-gombhoz ért volna, a nyakgomb nem volt sehol. Először még csak humorizált magában, hogy miért nem az alsó gomb hiányzik, akkor most nem is lenne olyan nagy baj, mert az úgyis eltűnik a nadrágban. De közben megszólalt a harang, mint sürgető jel. Az ember azt gondolná, hogy a harangszó mindig csak jóra hangolja az embert. De Andrist most határozottanidegesítette, mert elkezdett lármázni, hogy az asszonynép milyen gondatlan... Jött Mici hamar a tűvel és cérnával...- Ülj le a fotöjbe, mert Andráséknak az is volt, - egy pillanat és fenn is van! Ahogy András leült volna, ... reccs-ropp...- Jaj, a varró dobozom, - síkit fel a Mici.- Hát minek teszed oda, ahová ültetni akarsz, - ugrik fel Andris, ez is csak bizonyítja, hogy milyen gondtalanok a fehér népek. Lévén Andris vaskos legény, a szegény varró doboz és ami benne volt, javíthatatlan sebet kapott. Szó szót követett. Az aszonyka idegességében az ing helyett majdnem ura nyakára kezdte volna felvarrni a gombot, ha Andris fel nem ordít. Ez még jobban elmérgesítette a helyzetet. Úgyhogy Andris egészen felkavart hangulatban hagyta el a házat. Az asszony a
