A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
Szabó Ferenc, S.J., Róma 13 KERESZTŰT URUNK JÉZUS, hogy elkísérjünk kérész tu tadon, nem elég gondolatban visszamennünk a múltba, nem elég emlékezni 2000 évvel ezelőtti szenvedéseidre. Ez a törekvés csalóka lehet; a merő emlékezés meddő vágyakat ébresztcsupánben- nünk. A jelenben kell élnünk és a mai valóságban kell felfedeznünk Téged; szenvedő Egyházadban, testvéreinkben, akiket üldöznek és ártatlanul elítélnek, a betegekben és az éhezőkben, a reményt vesztettekben és nyomorgókban. - Hiszen Te nem vagy minden korok "legnagyobb halottja", hanem az élő Isten Fia, jelenlévő titokzatos Tested tagjaiban. Az egyházban élsz tovább. Pascal szavai szerint "a világ végéig haláltusát vívsz", tehát Veled kell virrasztanunk. Az egyházban hordozod a keresztedet és minket is arra biztatsz, hogy vegyük fel a nekünk szánt keresztet, pontosabban vegyük magunkra azt a részt, amely minket illet az egész Test szenvedéséből, kiegészítve így a Te szenvedésedet, ahogy az Apostol mondja. így leszünk mindannyian a Világmegváltó munkatársai. I. Jézust halálra ítélik. Kérünk Téged, URUNK, adj erőt - mindenigazságtalanul elítélt testvérünknek; - azoknak, akik a vasfüggöny mögött üldözést szenvednek az igazságért, gyalázatot a Te nevedért; - hozzád fohászkodunk azokért a szegény öregekért és nyomorékokért, akikútjában vannak az egészségeseknek; - mindazokért a szerencsétlenekért, akiket az emberek szívtelensége öngyilkosságba kerget; - azokért az ártatlan magzatokért, akiket az anyaméhben megölnek, mert létük akadályozná szüleik kényelmes életét;JE7US, fogadd be országodba mindazokat, akiket a földi igazságtalanság száműz az élők sorából! Bevezető imádság.