A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-02-01 / 2. szám

9

Kővári Károly, S.J.

A legfontosabb

verseny

Szent Pál a korintusiákhoz írva így buzdítja őket: - "Testvérek, Nem tudjátok, hogy a pályán a versenyzők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! A küzdők pedig valamennyien megtartóztató életet élnek minden tekintetben. A- zok, hogy hervadó babért kapjanak, mi azért, hogy hervadhatatlant. Én is futok, de nem céltalanul... sanyargatom és rabságba vetem testemet... " (1 Kor. 9.)

A nagyböjt bevezető időszakában minden éyben ezekkel a szavakkal hívja fel az egyház figyelmünket az önmegtartóztatás fontosságára. Ma, mikor a kötelező böjt és önmegtartóztatás nagy része megszűnt, még fontosabb megértenünk az önmegtagadás szükségességét, hiszen önként kell azt magunkra vállalnunk. Nagyon tévednénk, ha abból, hogy az egyház eltörölte a kötelező böjtöket, arra következtetnénk, hogy mi már olyan jók vagyunk, hogy önmegtartóztatás nélkül is eljuthatunk a mennyországba.

I. Elsősorban szükségünk van rá minden esetben, amikor egy bűnös élvezet csábít minket. Az élvezeteket, gyönyöröket ugyan Isten adta számunkra, de azokhoz csak bizonyos körülmények között van jogunk. Szükséges a pihenés, és helyes a felüdítő sport vagy kirándulás, de ha emiatt elhanyagoljuk a kötelező vasárnapi szentmisehallgatást, bűnössé válik ez az egyébként helyes és hasznos élvezet. Az evéssel-ivással járóélvezet is Isten ajándéka, de ha öncéllá tesz- szük, vagy túlzásba visszük, vétkezünk vele.

Hasonlóképpen a szellemi élvezetekkel is visszaélhetünk. A hatalom érzete, a dicsőség és elismerés öröme, a tudás-szomj kielégítésének gyönyöre, a vagyon és gazdagság jóleső tudata, sőtmégaz erénygyakorlásból folyó önmegelégedés is Isten-adta szellemi örömök, de bűnökbe vihetnek, ha öncéllá válnak. Azért Krisztus figyel- meztetminket, hogy hatalmunkat Istennek tartozó felelősségünk tuda