A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

5

mert belőled származik majd a vezér, aki népemet, Izraelt kormányozza".

Heródes meghallgatta Mikeás próféta szövegét, elbocsátotta az írástudókat, és újabb konzultációra kérte a három mágust. Miután a főpapok meghatározták neki a helyet, meg akarta határozni az időt is. Megtudta a bölcsektől a csillag feltűnésének idejét, majd Betlehembe irányította őket. Mégpedig igen fondorlatosán, a sok vihart látott öreg róka ravaszságával; ügynökeiül használva föl azokat, akik segítségért fordultak hozzá: - "Menjetek, tudakozódjatok gondosan a gyermek felől, és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki".

Máris négy király sürög-forog a kisded körül; a három mágus valóságosan; s egy negyedik, az igazán veszedelmes gondolatban, pár óra járásnyira onnét, ingatag uralmát féltve és a bosszú módozatain tűnődve. Türelmetlenül várj a önkéntelen kémeit, hogy mielőbb elindulhasson véres "hódolatára". Nem az elsőre életében.

A mágusok azonban, tudjuk, "más úton tértek vissza hazájukba". Azéjszakában ismét angyalszárnyak suhognak, de ezúttal nem dicsőséget éneklő angyaloké; ezek az angyalok éppen csak elsuttogják a rájuk bízott üzenetet, és a föld máris megtelik osonással és meneküléssel; a sötétség leple alatt három bölcs csillagász lopakszik Kelet felé, távol a járt úttól, a Holt-tenger bozótos partjai mentén; egy másik úton József vezeti szamarát, mint később a festők képein, a szamáron, ölében a Gyermekkel, az aggódó, fiatal édesanya; menekülnek Egyiptomba. Még néhány éj, és kivégző osztagok menetelnek a sötétben, megölni "Betlehemben és környékén minden fiúgyermeket kétévestől lefelé". Csillag nem világít; a katonaság közeledésének hírére nyilván a nomád pásztorok is elhajtottáknyájaikat Betlehem környékéről, be a sivatagba. "Kiáltás hangzik Rámában", századokon átható jajgatás; Herődest Rákel sírása kíséri a sírba.

Két fia közt osztotta föl országát, Júdeát és Szamariát Arkelausz kapta, Galileát Antipasz. Arkelausz méltó fia volt apjának, vérengzéssel kezdte, zsarnoksággal folytatta, úgyhogy tíz év múlva a császár, Augusztus el is csapta. Antipasz szelídebben uralkodott; a szent család bízvást visszatérhetett az uralma alá tartozó Názáret- be. Ez korántsem állt olyan becsben, mint a Júda városai közt "legnagyobb" Betlehem; jelentéktelen helység volt. Názáretinek lenni egyáltalán nem ment dicsőség számba.

A Gyermek, akiért "királyok" keltekútra Napkeletről, és király kelt vérszomjas haragra Jeruzsálemben, most alámerül ebbe anázá-