A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-12-01 / 12. szám

35 gítettek, hogy mind a két érde­kelt fél kölcsönösen jobban isme­ri és jobban becsüli egymást. Maga a II. Vatikáni Zsinat is tisztelettel, jóindulattal szól az iszlám követőiről: - Az egyház megbecsüléssel tekint az iszlám követőire, akik az egy Istent i- mádják, aki önmagában örökké él, aki könyörületes és minden­ható, aki az eget és a földet te­remtette, és aki az emberekhez szólt . Azsinat, továbbá elisme­ri azt is, hogy a muzulmánok teljes szívvel arra törekszenek, hogy Isten elrejtett intézkedései­nek is alávessék magukat; Jézust, mint a legnagyobb prófétát tisz­telik, és Szűz Máriát is nagy tiszteletben részesítik; várják az utolsó ítéletet és a feltámadást. A zsinat végül arra kér minden­kit, hogy felejtsék el a múlt el­lenségeskedéseket, hanem igenis vállvetve mozdítsák elő az em­beriség békéjét és szabadságát. (L. a "Nem-keresztényekkel va­ló viszonyról" szóló nyilatkozat 3. alpontját). ■ EZ A VÁLVETETT MUNKA fogja lassan-lassan meghozni a kölcsönös közeledést, baráti ér­zületet. A szociális és erkölcsi problémák megoldása, az isten­tagadás térfoglalásának megaka­dályozása azok a legfőbb terüle­tek, amelyeken az > együttműkö­dést már több helyen elindították. Kétségtelenül még sok türelemre lesz szükség mind a két oldalon, mert évezredes ellentéteket és elfogultságokat néhány év alatt nem lehet eltüntetni a lelkekből. Éppen ezért nagyon a magunkévá kell tennünk Szentséges Atyánk- nek ehavi imaszándékát: imádkozzunk a mohamedánok és keresztények közt való eszmecsere eredményes föllendüléséért”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom