A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
42 jellemvonás a legfőbb érv a szinoptikusok autenticitása mellett! Vagyis; nem az ősegyház hitének visszavetítéséről van szó, hanem Jézus magatartását tükrözik hűségesen, aki egészen sajátos értelemben egyszerűen "Fiú"-nák nevezte magát. Hogy e fontos kérdésben hűségesek maradjunk a történeti kritika módszeréhez, hagyjuk el pillanatnyilag azokat az evangéliumi részeket, amelyeken érezhető az Osegyház hitének befolyása, vagyis a- melyek nem a hagyomány legősibb rétegéhez tartoznak. Pl. Jézus megkeresztelkedése a teofániával, Urunk színeváltozása, stb. ahol Jézust kifejezetten I s ten F iának mondják az evangéliumok. Jelen vizsgálódásunk szempontjából legfontosabbak azok a részek, ahol Jézus az "Abba " szóval fordul Atyjához. A kifejezés a korabeli arám köznyelven igen bizalmas megszólítás; megfelel kb. a magyar "Apu"-nak, vagy "Papá"-nak. A zsidók közül senki se merte e kifejezést Istenre alkalmazni. Ok így imádkoztak; "Abinu ", Atyánk, és rendszerint hozzátették egy másik szót, mint pl. Bíránk, Urunk, Királyunk... Jézus mindig elkülöníti magát tanítványaitól, hallgatóitól; - "A ti Atyátok és az én Atyám". (Kivéve, amikor imádkozni tanítja őket; "Mi Atyánk... "). S rendszerint az Abba kifejezéssel jelzi, hogy őneki egészen sajátságos a viszonya az Atyához. Fontosak azoka részletek is, ahol Jézus köz ve tve a Fiú kifejezéssel jelöli meg magát. Ilyen a gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszéd (Mt. 21,33-34). Emlékezünk, hogy a parabola azt mondja el, hogy a szőlőmunkások miként ölik meg a tulajdonos távollétében nemcsak a szolgákat, hanem az örökös fiút is. A példabeszéd, mely egyébként felidézi Izaiás próféta példázatát a szőlőskertről (íz. 5,1-7), Jézus és a zsidó nép viszonyát jellemzi. Isten a zsidó népet, mint kedvelt szőlejét ápolta és gondozta, elküldte szolgáit, a prófétákat, végül pedig egyszülött Fiát, de a zsidó nép nem követte a prófétákat és Jézust is keresztre feszítette. Ezért elvesztette Isten országát és helyébe az újszövetségi választott nép, az egyház lép. Jézus tehát itt közvetve, de világosan az Isten tulajdon Fiának nevezi magát. A világ végéről szóló ún. e s zka t o 1 ogiku s beszédben van egy kijelentés, amely az egyházatyáknak igen nagy fejtörést okozott. (Főleg az arianizmus idején, amikor az eretnekek azt állították, hogy Jézus nem egylényegű az Atyával). Jézus azt mondja, hogy az Ürjövet (parúzia) idejét senki sem ismeri, az angyalok sem, de még a Fiú sem, egyedül az Atya (Mt. 24,36). A teológiai nehézség magyarázza azt, hogya Vulgata elhagyta a "neque Filius "(a Fiú
