A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-12-01 / 12. szám
II Babos István, S.J. Karácsony Karácsonyról nehéz valami újabbat és szebbet írni. Az elmúlt kétezer esztendő irodalma és művészete annyi szépet mondott karácsonyról; számunkra szinte nem maradt semmi mondanivaló. Ki tudná mesteriebben elénk varázsolni karácsony egyszerűségét, alázatosságát és önzetlenségét, mintKodály Zoltánmuzsi- kája: - Rossz a Jézus kis csizmája, - Sír a ködmöne, - Azik-fázik megveszi az Isten hidege. - Hogyha volna kiscsizmám, Jézuskának odaadnám, báránybőrös ködmönkémmel jól betakarnám. - Akkor hozzám hajolna, talán meg is csókolna? - Boldogabb a széles földön senki sem volna.... Mennyi gyengédség, öröm és szeretet sugárzik a betlehemi jászolból, amit kis kezek ollóztak ki előre nyomtatott mintákból. Ugyanilyen őszinte gyermeki öröm árad felénk nagy művészek alkotásaiból. Mit tehet az egyszerű, hétköznapi ember? Hogyan versenyezhetne és minek is versenyezne a művészekkel. Talán nem is tehetünk mást, minthogy kényelmesen elhelyezkedünk egy nagy karosszékben és várjuk, hogy az évszázadokon át felhalmozódott öröm és boldogság elárasszon bennünket karácsony napján? Nem! Valahogy nem tudjuk ölhetett kézzel várni a karácsonyt. Karácsony elgondolkoztat bennünket és cselekvésre ösztönöz. Mit is jelent karácsony számunkra? Karácsony a család ünnepe. Ha csak lehet a család összejön, hogy együtt ünnepeljen. Ha valaki nem tud hazamenni, ha valakinek karácsonykor nincs otthona, az igazán magára maradt és elhagyatottnak érzi magát. Ilyenkor érzi az ember igazán mennyire egyedül van! Karácsony megtanít arra, hogy többé nem vagyunk árvák és elhagyatottak, mert az Isten jött el hozzánk. Hozzánk csatlakozott. Az ég
