A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-12-01 / 12. szám
9 (Palóc legenda. Fel jegyezve egy kalauz elmondása alapján, aki nagyapjától hallotta gyerekfejjel. Arról beszélgettünk, mi szükséges ahhoz, hogy az apák vállalni merjék a gyermekáldást. Ezt a legendát hozta elő magyarázatul). Azon az éjjelen, amikor Heródes király poroszlói és katonái elindultak Jeruzsálemből Betlehembe, hogy megöljék a kisdedeket és közöttük a kis Jézust, tudjuk, Szent József intést kapott álmában, hogy meneküljönboldogságos szűz Máriával és gyermekével a pusztán keresztül Egyiptomba. El lehet gondolni, mit érzett a hűséges József, amikor felserkent álmából. Fusson a gyermekágyas asszonnyal és a pólyás csecsemővel, de hogyan? Bírják-e az utat hideg éjszakában, forró nappalon, vadállatok, rablók között, úttalan utakon? S őneki, Józsefnek, a batyut is kell cipelnie, amibenott volt mindenholmijuk. Felkelt tehát, felöltözött és kisietett a szállásukról, hogy teherhordót keressen Máriának és az ő fiának. Szaladt az istállóba a lóhoz.- Megkérlek szépen, derék és délceg teremtménye az Alkotónak, légy segítségemre és a világ Megváltójának szolgálatára. Szegődj be hozzánk teherhordónak. A ló fején akkor is ott lógott a zabos tarisznya. Belenyomta az orrát, hogy csak a szeme látszott ki belőle.- Sajnállak, - mondta a zabot ropogtatva - de én nem hagyom itt ezt a zabos tarisznyát. Szent Józsefbánatosan felsóhajtott: - Legyen neked. Egyél örökké és sohase lakjál jól. Es sietett, szaladt tovább. A szállás udvarán a kerítés mellett ott állt a szamár. Csendesen szunyókált, bólogatott magának a csillagok S^ent József esete a lévai és a szamárral
