A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-01 / 8. szám

(Fol ytatós a 48.oldalról.)

hosszat se tudtok virrasztani velem. Virrasszatokés imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge". Ezután jött egy csapat katona Júdás vezetésével, hogy elfog- jajézust. Erre a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak. Péter messziről követte a főpap palotájáig, és leült a szolgák közé, hogy lássa a dolgok végét. A szolgák észrevették a beszédjéről, hogy Jézus tanítványai közé tartozik. De Péter mindnyájuk hallatára háromszor megtagadta Jézust: - "Nem ismerem azt az embert" -mondta. Akkor mindjárt megszólalt a kakas. Éppen akkor vihették át Jézust az udvaron a katonák, és az Ur megfordult és rátekintett Péterre. Péter akkor visszaemlékezett, hogyan mondta Jézus; "Mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogsz megtagadni engem". Kiment és keserves sírásra fakadt (Lukács 22, 54-62).

Péter és az apostolok vakmerő bizakodása saját erényeikben, hűségükben szomorú kudarccal végződött. Az ő példájuk tulajdonképpen oktatás Jézus minden követője számára. Láthatjuk ebből, hogy mire vagyunk képesek Isten előtt saját erőnkből; csak a bukásra, a hűtlenségre, a tagadásra, nem tudunk Vele virrasztani az imádságban, nem merjük Őt követni a keresztúton, inkább elfutunk. Egyedül az Isten kegyelme tud bennünket megőrizni a bukástól, és Ő tud bennünket visszatéríteni magához, ha megtagadtuk volna Ót.

A mi imádságunk ezért sohasem lehet nagyhangú fogadkozás, hogy mi nem tagadjuk meg Ót, hanem inkább alázatos könyörgés napról napra, óráról órára, hogy adja meg nekünk a hűség kegyelmét, és térítsen vissza minket magához, ha elárultuk volna Őt, hogy az Ó segítségével megsirassuk bűneinket és új életet kezdjünk. Ami reménységünk tehát nem önmagunkban van, de még a Krisztus áldozatában való oktalan és vakmerő bizakodásban sem, hanem abban, hogy átér ez ve saját méltatlan és gyarló voltunkat, bizakodunk Jézusban, aki Péterre tekintett a szenvedése idején. Bízunk benne, hogy most miránk is irgalmasan tekint, sőt testével és vérével táplál minket, hogy soha se szakadjunk el tőle. Ezért szép keresztény szokás a szentáldozás után is ezért a kegyelemért imádkozni. Amikor a "Krisztus lelke szentelj meg engem" imádságban újra meg újra ezt kérjük; "Ne engedd, hogy Tőled elszakadjak !"

UJ CÍMŰNKi A SZÍV (Rev. R. Radányi)

76 Locust Hill Avenue, Y o n k e r s, N. Y. 10701, USA Telefonszámunk: (914) 963 - 5378