A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

34

prófétái által előre hirdetett Fiáról, - aki test szerint Dávid nemzetségéből született, de akit isteni természete szerint, halottaiból való feltámadása óta, Isten hatalmas Fiául rendelt - Jézus Krisztusról, a mi Urunkról" (Róm. 1, 1-4).

A Názáreti Jézus, aki Augusztus császár idejében Palesztinában t és keresztre feszítve meghalt, Isten Fiának vallotta magát. Tanítványai, akik feltámadásának tanúi voltak, a Szentlélek erejébenelindultak hirdetni a jézusi titkot: JÉZUS KRISZTUS AZ UR.

I. Az Atya kinyilatkoztatása

Az Evangélium ok központi kérdése ez: Kicsoda Jézus Kr is z tu s ? Jézus maga tette fel a kérdést tanítványainak Fülöp Cezáreájában; - "És ti kinek tartotok engem?" (Mt. 16,15). Skülönös, hogy egészen haláláig homályban hagyja "messiási titkát", amelynek igazi jelentése összefügg i s te ni eredetével.

Jézus nem kifejezett és ismételt kijelentésekkel világítja meg istenfiúi mivoltát. Kétségtelenül, ilyen közvetlen kijelentésekkel is találkozunk. De rendszerint inkább kö z ve t ve jelzi azt, hogy O az Isten Fia; I s te n atyaságának kinyilatkoztatása révén.

Jézus tanításából Istennek kettős arca tűnik elő; 0 a Mester, az Ur, akinek az emberek szolgálnak, és 0 az Atya, aki úgy szereti az embereket, mint gyermekeit. E kettős vonás adja Isten arcának fenségét és jóságát. A második vonásnak nem szabad elhomályosítania az elsőt, nehogy túlságosan emberiessé, természetessé váljék istenképünk. Mennyi mélység van Jézus szavaiban, amikor a gazdag ifjúnak válaszol, aki őt "jó Mesternek" szólította: - "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jő, csak egyedül az Isten" (Mk. 10,18). Isten atyasága egyedülálló; - "Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei" (Mt. 23,9).

Hogy ennek az atyai jóságnak a titkába behatoljunk, nem elég i- dézni Jézus csodálatos tanítását az "Atyáról, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és bűnösöknek" (Mt. 5,45), a mennyei Atyáról, aki tudja, hogy mi mindenre van szükségünk (Mt. 6,32; Lk. 12, 30), aki még hajunk szálát is számon tartja (Mt. 10, 30; Lk. 12, 7). Ez még lehetne egyszerűen a mi atyai érzéseinknek kitáa) Az Atya jelenléte