A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
24 Isten feltámasztotta őt halottaiból, üdvözölsz". (Róm.10, 9). Az első hitvallás kerygmája fejlődik a Credo felé. És nincs messze az idő, amikor az első keresztények hitüknek tartalmát rendszeresen összefoglalt tételekben fejezik ki. A hitnek ilyen kifejezése már magában hordja a hitvita lehetőségét. b) Az apostolok cselekedetei egy ilyen vitáról is beszámolnak. Először csak gyakorlati nehézségről volt szó, amikor a fiatal egyház terjedésében átlépte Izrael határait olyan egyházak is alakultak, amelyeknek hívei nem Izraelből, hanem a pogányságból csatlakoztak Krisztus hitéhez. Nos, Krisztus azt mondotta, hogy nem feloldani, hanem betölteni jött a törvényt, a zsidók törvényét. Szüksé- ges-eteháta pogányokból megtért keresztényeknek követniük a zsidó törvény mindenbonyolult kis előírását. Ez a gyakorlati kérdés majdnem végzetesen megosztotta a kereszténységet elvileg is. Az apostolok és Szent Pál Jeruzsálemben találkoztak a vitás kérdés ügyében. "És mikor nagy vetekedés támadt felkelvén Péter mondá nekik: - Atyámfiái... tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem miköz ülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumnak beszédét és higgyenek... Semmi különbséget sem tett mi közöttünk (zsidók) és azokközött, akik a hit által megtisztultak (a pogányságból). Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhatunk. Ellenkezőleg. A mi hitünk az, hogy Urunk Jézus Krisztus kegyelme által (tehát nem a zsidó törvény megtartása által) üdvözölünk, és éppen így ők is (a pogányokból jött keresztények)". - Ez volt az elsőhitvita döntése. A pogányokból jött keresztényeknek nem kell megtartaniuk a mózesi törvény előírásait. És mégis amikor Péter Antióchiába látogatott, szakadást kellett látnia az ottani keresztények közösségében. A zsidókból jött keresztények távol tartották magukat a volt pogányoktól. Péter úgy látszik önmaga is a zsidópárthoz húzott, és magára vonta a népek apostolának Szent Pálnak, felháborodását. Pál a Galatákhoz írt levelének egész témája, egy szinte szenvedélyes hjtvita, a "zsidozók" ellen. Magát Szent Pétert sem kim élte; - "mikor láttam, hogy nem viselkednek az evangélium igazságához híven, mindnyájuk előttmegmondtam Péternek: - Ha te zsidó létedre pogány módon s nem zsidó szokás szerint élsz, hogyan kény- szerítheted a pogányokat, hogy zsidó módon éljenek?... az ember nem a törvény tettei alapján igazul meg, hanema Jézus Krisztusba vetett hit által... hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal keresztre vagyok feszítve. Elek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem... " (Gál. 2, 14 stb).
