A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
32 Maga is tűnődött kissé azon, hogy milyen eredménye lesz újabb kísérletének. Az első leány, akit segített, rövidesen visszaesett a kábítószerélvezésbe, és az első hónapokban több hasonló kudarca volt, de kitartóan tovább fáradozott. Egy nap arra kérte őt egy 17 éves leány, hogy adjon neki oktatást a katolikus hitben, Tom nagy örömmel teljesítette kérését és a leány katolikussá lett, még mielőtt elhagyta a kórházat... Azt hittem, nehéz lesz számomra ez a lépés, - mondta Tómnak, - de Ön megmutatta nekem, hogy egyáltalán nem nehéz az egyház tagjává válni, ha valaki őszintén kívánja... - Tom segítette a leányt abban is, hogy új életet kezdjen, miután elhagyta a kórházat. Ez az első siker felbátorította s még nagyobb buzgósággal folytatta munkáját. Egy másik leány, akit szintén segített az áttérésben, Tomot kérte meg első gyermeke keresztapjául.Ugyanily sikeresen segítette a fiúkat is. Miután neki biz aim as an elmondták életüket, arra buzdította őket, hogy most menjenek el a paphoz és annak is gyónják meg ugyanily őszintén bűneiket. - A legtöbb fiatal jó útra tér, ha szeretetet és kedvességet tapasztal, - mondta Tom. - Meg kell érteni őket, hogy életkörülményeik áldozatai voltak és menekülésképpen fordultak a kábítószerekhez. Ha őszintén felajánljuk nekik segítségünket, sokat megmenthetünk közülük... Tom a szülők segítségét is igénybe vette gyermekeik jó útra térítésében. Megértette velük, hogy gyermekeiknek szükségük van rájuk ahhoz, hogy legyőzzék a kábítószerek kísértéseit. Egy-egy megértő, szeretetteljes levél a szülőktől valóban csodát művelt a küszködő fiataloknál. Tom arra is talált időt, hogy hetente két szeminaristát felvegyen és magával vigyen a kórházba. Ez hat órás autózást jelentett neki, de ő szívesen hozta ezt az áldozatot, hogy másokat is bevezessen ebbe a fontos munkába. Arra is talált időt, hogy a kórházat elhagyó fiatalokat segítse az egyházközség életébe való beilleszkedésben. Akórház vezetői hamarosan felismerték Tom kiváló képességeit és nagyra becsülték őtmunkájáért. Kiváló eredményeiért olyankitüntetésben részesítették, amelyet eddig csak hivatásos egyéneknek adtak. Mikor pedig ezt a kórházat bezárták, Tom New York többi kórházaiban folytatta tovább a fiatalok megsegítését. Nagy áldásnak tartja, hogy öregkorára nincs tétlenségre kárhoztatva, hanem ily fontos munkát végezhet. HALOTTAINK: Mrs. Rose Pécsi, Garfield, N.J. Mr. Joseph Szirmai, Sonyeo, N. Y. . R.I.P.
