A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
Szabó Ferenc,S.J.,Róma 5 "Azokban a napokban (Jézus) fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Az egész éjszakát Isten i- mádásban töltötte "(Lk. 6,12). Sz. Lukács e versét kommentálva Sz. Ambrus megjegyzi: - Egyedül i- mádkozott... Egyébként, - ha nem tévedek - az evangéliumokban sehol sem olvashatjuk azt, hogy Jézus apostolaival együtt i- mádkozott; az imádkozó Jézust mindig egyedül látjuk. Isten szándékát ugyanis az emberi kívánságok fel nem érik, és senkinek sem lehet része Krisztus legbensőbb gondolataiban... - Amikor az imádkozó Jézust szemléljük, ne feledjük azt, hogy a megtestesült Ige cselekedetei titkok; megvilágítják ugyan a vallásos ember szellemét,de ugyanakkor kimeríthetetlen mélységük rejtve marad az emberi értelem előtt. A legnagyobb misztikus is érzi, hogy Krisztus titka meghalad minden értelmet. S ezen nem is kell csodálkoznunk. Hiszen egy közönséges ember istitok; a nagy lángelmék tapasztalatát és gondolatait se tudjuk kimerítően megérteni. Amikor pedig Jézust azt mondja: - Énkérem Atyámat..., akkor az "én" és az "Atyám"valójában isteni személyére utalnak. És mégis; amikor Jézus imádkozik, mint ember imádkozik. Utó OSDÄ020 Az Újszövetség gyakran beszél Jézus imájáról. Az evangéliumok, különösképpen pedig a szinoptikusok, általában konkrét helyzetekben, egy-egy döntő pillanatban mutatják be az imádkozó Jézust. Még akkor is egy meghatározott epizódhoz kapcsolják Jézus imáját, amikor Jézust egyedül látjuk. Márk 6,46: ... Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett...; és utána Márk
