A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
I 9. Önző énünk halála. A szeretet, az önzetlen jóság mindenkitől súlyos áldozatot kíván. Ezt mindenki beláthatja, minden szerető szív örömmel teljesíti. Az átlag emberek csak bizonyos mértékig. Előrehaladásunk szeretetünknek éppen az abuktatója, hogy nem vállalunk minden áldozatot. A kisebb önmegtagadásra, könnyebb keresztre, ritkább lemondásra még csak rászánjuk magunkat... Egyébként gondosan kerülünk minden megerőltetést. De azért szeretünk és szeretnénk, ha mások szeretnének. És ezen az úton telj es csődbe jutunk. Sem mi nem szeretünk, természetes módon bennünket sem lehet szeretni. A szeretet teljes győzelméért bennünk tehát a legnagyobb áldozatra vállalkozunk. Kezdjük el szeretetünk kidolgozását a naponként adódó önfegyelem, önmegtagadás gyakorlásával. Fokozzuk ezt állandóan. Tegyük teljessé minden szeretetlen szokásunk kiirtásával. Végül szánjuk rá magunkat önző énünk halálára, vagyis áldozzuk fel A szeretet győzelme bennünk es ;í If «'Iliink
