A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
30 fl kábítószer-élvezők barátja Egy nagy newyorki kórházban, ahol fiatal kábítószer-élvezőket ápoltak, egy leány félénken érdeklődött a kórházat felkereső önkéntes beteglátogatók egyikétől; - Itt van Apu? Beszélhetek vele? - Néhány perc múlva már megjelent a magas, fehérhajú férfi, akit a betegek csak Apu-nak becéztek, és kedves mosollyal üdvözölte a leányt.- Apu, beszélgetek Önnel egy kicsit? - kérdezte a leány.- Természetesen, ameddig csak akarsz, - válaszolt a férfi, s leült a leány mellé. A hosszas beszélgetés lassan feloldotta a leány feszültségét, amint elmondta, miképpen jutott idáig. így fejezte be vallomását: - Az itteni betegek közül többen mondták nekem, hogy Ön kedves ember, akivel őszintén beszélhetek, s most már magam is tudom, hogy igazuk van. ..- Jó, hogy elmondtad mindezt nekem, - vette át a szót a férfi. -Hibáztál, de most már belátod, mily helytelen volt a kábítószerekhez nyúlni...- Igen, tudom, - mondta a leány és kicsengett hangjából, hogy szíve mélyéből beszél.- Gondolj arra, hogy Isten szeret téged botlásaid ellenére is. Menjünk együtt áldozni, hogy elkezdhesd új életedet... A leány megelégedett mosollyal kelt fel a pádról. Életében először érezte erkölcsileg erősnek magát ahhoz, hogy felhagyjon a kábítószer-élvezésével. Tom, a nyolcvanéves férfi azzal tölti szabad idejét, hogy a fiatal kábítószer-élvezőknek hittant tanít. Kedvességével és megértésével hozzásegíti őket a testi-lelki talpra álláshoz. Ó maga 17 éves korában vándorolt be Amerikába Írországból. New Yorkban telepedett le és a rendőrségnél helyezkedett el. Hamarosan megkedvelték és gyorsan haladt előre. Főleg a fiatal fiúkkal és leányokkal tudott jól bánni, a- kikösszeütközésbekerültek a törvénnyel. Felfogta, hogy ezek ameg- tévedt fiatalok inkább részvétre és megértésre szorulnak, mintbün- tetésre. Hiszen rendszerint kedvezőtlen családi és társadalmikor-
