A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
44 Kövek között Köveket szedtem össze egy barlang mél yén,évezredek Iassú csepp- jei formálták ezeket a köveket. • Tán évmill iák? • Ki tudja egyberakni az illanó perceket? - Az órák talán szaladnak, az évek sietnek, de emberszemmel az évezredek már állnak. Mit szeretek úgy rajtatok különös alakú, formátlanul formábabo- ruló, súlyos, szürkésbarna kövek? Talán tükörnek tartalak szemem elé, hogy lássam: hogyan tömörülnek százezerévek egybe. Van bennem ami rokon veletek: most még mint kíváncsi gyerek néz rátok, - de múlnak az évszázadok és apátok leszek egykor. Időből és időtlenből összegyúrt cseppkő vagyok én is, de élő. Valaha nemlétező és létezésem kezdetétől örök-létező. Beszélgessünk kövek, ki a tanító és ki a tanítvány? Csak nyugodt lélegzésem és csak rátoknyitott szemem vezet. Hallgatag ősök! A barlang ős sötétje! A cseppek halk, finom zenéje! Es az épülő tömeg, az alig látható dombok és kőráncok! Magamba iszom súlyotokat és formátokat, az évmill iákat: a mozgás, alakulás, átformálódás és megállapodás örökkön változó s végül is álló, változatlan lényegéti (Oer László,S.J.) Ezzel szemben, aki imádkozik, az kilép abból a mechanikus világrendből, amelyet a mai tudományos világszemlélet alakított ki bennünk, és körülöttünk, s arra törekszik, hogy a hit szemével nézze a világot, az emberek történetét. Aki imádkozik az hitet tesz arról, hogy végeredményben az Isten az, aki a világot kormányozza és mindent az emberek üdvössége érdekében rendez el. Lesznek pillanatok, amikor ezt világosan belátjuk, de lesznek idők, amikor továbbra is sötétségben maradunk, sőt a szenvedélyek, megpróbáltatások idején lelkűnkben kételyek támadnak. Ha a sötétség, a kételyek, a szenvedések ellenére is kitar tunk az imádságban, és kifejezzük Istenbe vetett bizalmunkat, akkora lelkünkmélyén mégis csendes biztonságotérzünk, bizalommal alávetjük magunkat Isten akaratának, ráhagyjuk éle tünket az isteni gondviselésre. Ezt az utat fedezte fel Liziői Sz. Teréz, és