A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
41 munkánkban, tehetségünkben, egészségünkben. Amikor az isteni Mester elítélte az evés, a ruházkodás, az élet miatti aggódást, sietett hozzátenni; - "Tudja mennyei Atyátok, minderre szükségtek van". Talán meseszerűen hangzik ez, de Jézusnak nem az volt a szándéka, hogy hallgatói hagyjanak abba minden munkát és éljenek tétlenül egyik napról a másikra bízva abban, hogy valami csodálatos módon az Isten majd gondoskodik róluk, mert tanítását ígyfolytatta tovább;- "Ti ke r e s s é tek e 1 s ős orb an Isten országát, és annak igazságát, és ezeket is mind megkapjátok". Figyeljük meg jól, Jézusnem azt mondja, hogy csak az Isten országával törődjünk, hanem azt, hogy e 1 s ős orb an Isten országát keressük. Miként a Mi atyánkban is arra tanított minket, hogy előbb azt kérjük; - "jöjjön el a Te országod", és utána mondjuk; - "mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma". Isten szándéka szerint tehát használnunk kell a föld javait, dolgoznunk kell megélhetésünkért, törődnünk kell a ránkbízottak jólétével, de nem ez az egyetlen és legfőbb feladatunk. Az első és legfontosabb tennivalónk, minden más előtt; Isten országának keresése. Életünk legfőbb célja és mozgató ereje az legyen, hogy megtaláljuk Isten országát és bejussunk oda, mert az örök életet ott nyerjük el. De ki találja meg az Isten országát, ki jut be oda?- ez a legfontosabb kérdés mindnyájunk számára ezen a földön. Erre a kérdésre ugyancsak a Hegyi Beszédben ezt a választ adta Jézus:- '!Nem mindaz, aki azt mondja nekem; Uram, Uram, - jut be az Isten országába. Csak az jut be az Isten országába, aki mennyei Atyám akaratát teljesíti". (Mt. 7,21-22). Tehát nem tétlenül kell várnunk, hogy eljöjjön az Isten országa, nem szájjal kell kívánkoznunk utána, hanem teljesítenünk kell Isten akaratát; a szeretet parancsát. Attól a perctől kezdve, hogy megértettük és elfogadtuk ezt az igazságot és legfőbb gondunk az lesz, hogy bejussunk az Isten országába, vagyis teljesítsük Isten akaratát, a szeretet parancsát, akkor megvalósul rajtunk az, amit Sz. Pál is megtapasztalt; - "Az Istent szeretőknek m inden javukra szolgál". (Róm.8,28). Ez nem jelenti azt, hogy Isten megóv minket a szenvedéstől, anyomorúság- tól, hanem azt, hogy bármi történik velünk, még a bajok, küzdelmek, betegségek is, életünk céljának megvalósulását fogják szolgálni, hogy bejussunk az Isten országába.
