A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
II /- Álmodtad csak... - nyugtatta meg felesége.- Nem álom volt, - erősködött az apa, - valami sokkal erősebb! Az ágyban mindketten csendesen imádkoztak, bár nem tudták, hogy mit kérjenek, de erős ösztönzést éreztek erre az imára. Én ugyanabban a pillanatban ébredtem fel a kocsiban, mint amikor férjem apja otthonában. Férjem kiáltása ébresztett fel: - Kapaszkodjál meg! - Férjem a kormánykerékkel küszködött. Autónk már a mély árok szélén járt. Végre sikerült visszakormányozni az útra, most azonban az út másik széle felé tartott, ahol a vizesárok volt. Az erősen megterhelt vontatókocsi megbicsaklott és lehetetlenné tette az autó kormányzását. Férjem teljes erejével a kormány kér ékre nehezedett, azonban mi változatlanul közeledtünk az út széle felé és végül belecsúsztunk az öntözőcsatornába. Egy rövid pillanatig úszott a vízen a kocsink, azután elsüllyedtünk.- Engedd le az ablakot, - kiáltott felém férjem. Máris hallottam, hogy ő tekeri lefelé az ablakot az ő oldalán. A jéghideg víz betódult. Férjem hátranyúlt kislányunkért, s kiúszott vele az ablakon. Én hiába erőlködtem, az én oldalamonnem tudtam kinyitni az ablakot, sem pedig az ajtót, a víz nyomása miatt. Arra gondoltam, hogy én is a másik oldalon lévő ablakon megyek ki, s hathónapos kisbabánk után néztem. Azonbannem találtam meg őt a vízben úszó matracok, üvegek, takarók között. Már én is fogytán voltam a levegőnek. Abban reménykedtem, hogy el fogok ájulni mielőtt a vízbe fúlnék. Férjem azonban visszaérkezett, s megragadott. Én küszködtem ellene, de ő kirántott a kocsiból. Hamarosan éreztem a friss levegőt arcomon. Férjem most ismét a víz alá merült, hogy megkeresse a kisbabát is. Kislányunk a parton állt, sirdogálva és a hidegtől remegve. Férjem felbukkant, levegő után kapkodva, de a kisbaba nélkül. Majd megint alábukott. Nagyon sokáig volt már a víz alatt, míg végre feljött, kezében a babával. Annak feje azonban hátrahanyatlott, s én tudtam, hogy meghalt. Férjem a kocsi tetején állt, s melléig ért a víz. Ott rögtön élesztgetni kezdte a babát, szájlélegzéssel. Néhány kísérlet után akisbaba elsírta magát.- Lélegzik! - kiáltotta férjem. Kiúszott vele. Néhány perc múlva arra jött egy autó. Felvett minket és bevitt a legközelebbi kórházba. Az orvosok megvizsgáltak mindnyájunkat, s biztosítottak minket ar-
