A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
23 törvény tiltotta, hogy a városonbelül temetkezzenek, a főúri családok a városba vezető utak mentén építették meg kriptáikat, síremlékeiket. Plebejusok és rabszolgák ott hántolták el halottaikat, ahol a földek között éppen helyet találtak. A keresztények azonban halottaikat a biztos feltámadás reményében helyezték nyugalomra és az egyszerű ember, sőt rabszolga is megkapta a feltámadásra váró testének kijáró végtisztességet. A keresztény patriciusok rabszolgáikat is családi sírboltjukba vagy annak közelében temették el. A keresztények számának növekedésével újabb és újabb temetkező helyekről is gondoskodni kellett. Az első földalatti temetőket a 2. század végén és a 3. század elején kezdték kiásni. A második század első felében még egyetlenkatakomba sem volt. Ezért téves azt gondolni, hogy pl. a Néró féle üldözés áldozatait már katakombákba temették volna. Oda temették őket a városon kívül, ahol helyet találtak, de pl. Szent Péter apostolt a Vatikáni domb alján már egy út mellé temették. Ezt a Tiberis felé vezető utat a Szent Péter bazilika alattiszakaszán fel is tárták és ma az apostolfejedelem sírjánakaközvetlen környékét is ismerjük. Tehát az első katakombákat a 2. és 3. század fordulóján kezdték kiásni. Volt, hogy elhagyott kőbányát választottak temetkezési helyül a keresztények. Az ilyenkőbányának a tágas folyosói, nagy ívben forduló járatai ugyancsak alkalmasak voltak arra, hogy a folyosókról sírkamrákat nyissanak. De a katakombáknak csak kis része volt eredetileg ilyen elhagyott kőbánya. A földalatti folyosók, termek, hatalmas hálózatát a keresztény sírásók türelmes munkájának köszönhetjük. Ahol nem volt kőbánya, vagy kiindulási pontiul szolgáló sírüreg, ott, ha dombos volt a felszín, a domb oldalába nyitottak utat; ha sima volt a felszín a lefelé vezető lépcsőt kezdték megásni. Ezek a lépcsők keskenyek és meredekek voltak. Széles lejáratokat csak a 4. században kezdtek nyitni, hogy anépkönnyenközelíthesse meg a vértanúk sírját. A 4. században az egyház a birodalomban polgárjogot élvezett, halottait saját földfeletti temetőibe helyezhette nyugalomra és a katakombák zarándoklat helyévé lettek. Visszatérvetémánkhoz; amikora szűk lépcsővel elérték a kívánt mélységet, az első folyosót kezdték kiásni, ezek oldalában nyitották meg a sírkamrákat. Hogy milyen mélyen nyílt ez az első folyosó? Átlagosan3-5 méterrel a felszín alatt. Nem egy katakombában azonban több szintetis találunk. A második szint 10-15 méteres mélységben fekszik, míg a harmadik szint mélysége egyes helyeken eléri a 18 métert. Van, ahol negyedik, sőt ötödik szintet, emeletet is vájtak. Ez a földalatti hálózat egyre kiterjedtebb lett, az egymással szom-
