A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
41 Jogom is van arra, hogy engem családom, szomszédaim, munkatársaim, rokonaim és minden ember így szeressen. - Ezt a szeretetet, méltányos bánásmódot tőlem is elvárja családom, szomszédaim, rokonságom, munkatársaim és minden ember. - Ez a szeretet az, amellyel mindenki mindenkivel találkozik, mindenki mindenkinek tartozik. Ez folyik emberségünkből, műveltségünkből. Ezt követeli tőlünk maga a kor, a világegység kora is. Ellenkező esetben teljes a zűrzavar, nem alakulhat ki a világbéke, a világegység kora. Mert ha másnak vagy nekem jogom van bárkit is megsérteni, megrövidíteni, akkor az mindenkinek a joga. Ha pedig mindenki csak önző, önmagát érvényesíti és áttapos hitvestársa, gyermeke, szülője, szomszédja, munkatársa, bármelyik felebarátja jogán, akkor visszatérünk az önző, az individuális kor sötétségébe; akkor a történelem nem haladt előre, hanem elakadt, mert az önzés a teljes zűrzavar, a mindenki háborúja mindenkit bánt. A világháborúk átkából, a szere tétlenség világképéből emel ki bennünket a világegység kora. Ehhez azonban múlhatatlanul szükséges, hogy a kor embere a szeretet egyénisége legyen. (Folytatjuk) Ha Jézus ma felkeresne — nem kellene először ruhát cserélned? — mit kellene eldugni előle, hogy ne lássa? Könyveidet? képeket? folyóiratokat? — mit kellene eltitkolnod előle? — akkor is ilyen kemény és barátságtalan lennél? — beszélhetnél vele azokról a dolgokról, amelyek foglalkoztatnak téged? — bemutathatnád neki jó barátaidat vagy szégyelnéd őket előtte? — úgy töltenéd szabad idődet, mint máskor? — úgy költenéd pénzedet, mint máskor? — kérnéd őt, hogy mindig veled maradjon? Uram, adj nekem tiszta szívet, — hogy lássalak téged alázatos szívet — hogy hallhassalak, szerető szívet — hogy szolgálhassalak, hivő szívet — hogy benned maradjak. Soha ne beszélj arról — hogy milyen sok kötelesség nehezedik rád, — hogy mi mindenért vagy felelős, — hogy mások mennyi nehézséget okoznak neked, — hogy mennyit kell szenvedned, — hogy mennyi jót teszel és mennyi gonoszát tesznek veled, — hogy mennyi harcod van, — hogy mennyi mindent várnak el és követelnek meg tőled. Zárd be az ajtót magad mögött és mondj el mindent Uradnak. Erre vártam! Már három óra hosszat vitatkoztam egy orvossal és nem jutottam vele semmire. Azt mondtam neki: „Elég! Most beszéljen a bűneiről! Bizonyára szeretne megszabadulni a bűneitől." Nagy meglepetésemre ezt felelte: „Végre! Erre vártam! Miért vitatkozik ön velem mindenféle kérdésem felett? Vágjon bele a közepébe! A bűn az én igazi problémám. Minden filozofálásom csak kibúvó, de nem segít nekem. Azért jöttem, hogy Jézushoz, vezessen!
