A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
28 resztények tömegesen menekültek a sivatagba. Ekkor keletkeztek azok az első remetetelepek, amelyek a keleti szerzetesség első életformáit meghatározták. A 251-es évet említettük. Nos ebben az esztendőben, Gallus lett a császár. Amikor az örök város népét ragály kezdte tizedelni, újra a keresztényeket tették felelőssé e csapásért. A nép "Apollo salutaris", a gyógyító napisten, segítségét kérte és a keresztényeket is arra akarták kényszeríteni, hogy Apollónak áldozzanak. Gallust két év után Valerianus követte a trónon, ez egyik hadvezére, Macrinus befolyására számkivetés terhe alatt kötelezte a püspököket, papokat a pogány áldozatbemutatására és amikor e rendeletnek nem volt eredménye, úgy döntött, hogy az állhatatos püspököket azonnal öljék meg. Halálbüntetés terhe alatt megtiltotta, hogy a keresztények akatakom- bákban összejöjjenek. Katonái a szenthelyekre betörtek, még a temetőket sem kímélték, jóllehet ezeket a római jognak is védenie kellett volna. Hét év után Valerianus fia, Gallienus visszaadta az elkobzott temetőket, szelídebb is volt a keresztényekhez, ugyanis felesége Salonia maga is az új vallásnak volt a híve. Aurelianus is csak uralkodása utolsó szakaszában akarta a birodalom egységét az államvallás megerősítésével jobban biztosítani. A Quirinálison felépítették a legyőzhetetlen napnak a templomát, a keresztényeket áldozatra kényszerítették, de ez a hullám hamarosan elsimult. így jutott el a fiatal kereszténység hosszú kínos korszakok és rövid nyugalmi idők után a második század végéhez, amikor is Dioclecianus lett a világ ura. Huszonegy éves uralkodása elején kedvezett a keresztényeknek. A hadseregben, az udvari tisztviselők között sok volt a keresztény, állítólag a császár felesége és leánya is Krisztus hívei közé tartozott. A császár még egyes tartományok kormányzóságát is püspökökre bízta. Császártársa Galerius azonban a kereszténységnek ellensége volt, mert a neoplatonikusok hatása alatt állt és a birodalom biztonságát a pogány vallás felélesztésétől remélte. Eüoklécian az ő befolyása alatt határozta el, hogy visszaállítja a birodalom vallási egységét. Amilyen szívós következetességgel hajtotta végre minden más programját, ezen a téren is hajthatatlannak bizonyult. így kezdődött az utolsó nagy keresztényüldözés. Először is a hadsereget fésültette át. Minden katonának áldozatot kellett bemutatnia, ha nem tette, eleinte csak kidobták, de hamarosan életével kell hithűségéért fizetnie. A hadsereg tisztogatása 298-ban kezdődött. 303-ban viszont már mindenre kiterjedt az üldözés. A császár elrendelte a keresztény templomok lerombolását. A temetőket elkobozták, a szent iratokat
