A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
27 féle üldözés idején szenvedett vértanúságot. Teste itt pihent. Lucius pápa, Eutrychlanus pápa, II. Sixtus pápa is vértanúként fejezte be életét és hívei ide temették. Az egykori sírfeliratokat ki is betűzhetjük.. Apápaszótnem találjuk a görög feliratokban csak a nevet ésmellette ennyit‘.püspök vértanú. A 4. században, amikor az üldözés végétért, Damasus pápa, a vértanúk nagy tisztelője, ékes felirattal örökítette meg e vértanúpápák emlékét. A klasszikus ütemű feliratot Furius Dionisius Filocalus készítette. Betűinek szép vonalait méltán megcsodálhatjuk, őt tartják a katakombák legművészibb feliratvésőjének. Ne gondoljuk, hogy ezt a katakombát eredetileg is a pápák temetkezési helyének szánták volna. Ezt a kriptát a harmadik században építették, míg az első két földalatti folyosót a 2. század második felében. A családi birtok határán belül, egymástól távol ásták meg a levezető két lépcsőt s nyitották meg az első két földalatti folyosót. Ezek párhuzamosan húzódtak. Az egyik folyosón a másik felé két keresztfolyosó kiépítését is megkezdték, de ezek félbemaradtak. Az igazi összekötő keresztfolyosókat csak a harmadik periódusban ásták ki, mégpedig hármat, míg a negyedik periódusban ezekhez újabb három keresztfolyosót ástak. Kallixtus pápa uralkodása idején ez a katakomba még kevés folyosóból állt, csak a harmadik század későbbi éveiben fejlesztették. Mert az ismételten fellángoltkeresztényüldözés sok áldozatot szedett. A század első felében, Maximinus Thrax uralkodása három évében, az üldözés csak rövid ideig tartott, utódjai is enyhén bántak a keresztényekkel,de Decius uralkodásának a két éve sok szenvedést látott. A 249-ben trónra lépő Decius elődeivel szembenkérlelhetetlen szigorral ragaszkodott a római hagyományokhoz, a pogány államvallásban a birodalom egységének a biztosítását látta. Ezért rendelte el, hogy mindenki, nők és gyermekek is mutassanak be a pogány isteneknek áldozatot és vegyenek részt az áldozati lakomákon. Ciprián Deciust így jellemzi; - "A papokra dühös zsarnok elsősorban a pápán töltötte ki haragját. A tervszerűen szervezett üldözés az egész birodalomra kiterjedt. A keresztények közül, aki tehette, elrejtőzött. Nem kevesen a kínzásoktól megrettenve, engedtek a kényszernek, ezeket a többiek "bukottaknak" nevezték. Főleg Afrikában volt nagy a számuk. Azokat, akik a pogány áldozatokon maguk is tömjént szórtak az áldozati serpenyőbe, töm- jéneseknek hívták. Mások viszont megvesztegették a hivatalnokokat és anélkül, hogy csakugyan áldoztak volna, felvétették magukat a hi- tehagyottak állami jegyzékébe. De az egyház ezt is hittagadásnak tekintette. 251-ben Afrikábankülönzsinatot hívtak össze, hogy e hittagadók ügyét tisztázza. Vétküket egész életre szóló penitenciával kellett jóvátenniök. Egyiptomban olyanheves voltaz üldözés, hogy a keI
