A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1970-04-01 / 4. szám

21

Kő vár i Károly, S. J.

MIÉRT?

Érdemes néha feltennünk magunknak a kérdést: • Miért teszem ezt, vagy azt? Sok hasznos következtetést vonhatunk le válaszunkból.

Kérdezzük meg magunktól, hogy miért járulunk szentáldozáshoz? Vagy általánosabban; mi indíthatja az embereket arra, hogy áldozzanak? A lehetséges válaszok között meg fogom találni sajátindí- tóokaimat is. Ha nem vagyok megelégedve velük, módomban áll változtatni rajtuk, vagy megnemesíteni őket jobb indítóokokhozzácsato- lásával.

Általában három csoportba sorolhatjuk a lehetséges indítóokokat; azok vagy r o s s z ak, vagy közömbö sek, vagy pedig jók.

Rossz indítóokok.

Mindnyájan hallottunk, vagy olvastunk oly elvetemült, vagy megtévelyedett emberekről, akik szentségtörő célzattal közeledtek az áldoztatórácshoz. Nem lelkűket akarták táplálni a szentostyával, hanem sárba akarták tiporni, vagy célba lőttek rá, vagy szerencsehozó talizmáriként hordták maguknál. Nemrég ilyen elvetemült egyének megfenyegették a katolikusokat, hogy "beleköpnek majd kelyhükbe". Szomorú az ilyen torz lelkeket látni.

Annál könnyebben megeshetett azonban velünk, hogy pusztán valaki tetszésének megnyerése miatt mentünk áldozni.Katolikus intézetekben ez kísértés lehet a diákoknak, akik így akarnak tetszeni tanáraiknak. Vagy katolikus munkaadóját akarta valaki félrevezetni ezzel a látszólagos vallásossággal.

Még nagyobb a lehetősége annak, hogy valaki a másoktól való félelem visz bele a szentségtörő szentáldozásba. Nem mer nem áldozni az illető jelenlétében, nehogy ezzel elárulja lelke állapotát, a súlyos bűnt, amit elkövetett, de nem gyónt meg. Ez a ve