A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
31 lemben van, annyira nem lehet feledni azt a találkozást a tapintat és finomság névtelen hősével. Haj, de kívántam megismerni azt a lelket, de éppen akkor szökésben voltam és az utcán nem lehet ilyesmiről beszélgetni. A lelki szabadság abban áll, hogy az ember a gőg és önzés bilincsét magában összetörve mentes a rossz vonzásától, ami folytonos belső harcba kerül és ehhez olyan erő kell, ami nincs meg a természetben, hanem felülről adatik. Ehhez pedig az a meggyőződés szükséges, hogy az élő Istenben megtaláljuk a felsőbbrendű erőt, amely a puszta lét nyom óra fölé emel és megtölti a szívet biztonsággal, boldog bizalommal és olyanörömmel, amely a világban nem található. Sokan tudnak erről valamit hallomásból, ám a puszta hit halvány és ványadt marad, amíg a tapasztalás által nem lesz olyan izmos, hogy minden külső és belső akadállyal könnyen megbirkózzék. Nem olyan könnyű ezt leírni, vagy színpadra vinni, mint valami háborús kalandot vagy öklöző viadalt, azonban a nagy művész erre is képes, mint annyi nagyszerű példa mutatja. A mai borzalmas erkölcsi válságot csak úgy lehet legyőzni, ha új közvéleményt teremtünk, amely a népet a lelki szabadság útjára tereli. A tudománynak köszönjük, hogy ma olyan hatalom birtokában vagyunk, amelyről régen álmodni sem tudtak. Gépeinkkel csakhamar megváltoztatjuk az egész föld színét, hiszen ma már kitűnően fűtött városokat építünk az örök jég birodalmában is, csak valami nagy baj van e hatalommal, mert állandó rémületben tart bennünket. Ha ugyanis összecsapnak az erősek, akik az új fegyver birtokában vannak, a háborúnak nem lesz más győztese, csak az általános pusztulás. E borzalmas hatalom fölött csak úgy lehetünk úrrá, ha az összes kormányok szerződést kötnek, hogy az atomfegyvert nem használják. Ennek azonban csak akkor lesz foganatja, ha kölcsönös és föltétien bizalom a biztosítéka, amire a politikában még nem volt pléda, tehát nemmaradmás hátra, mint a tökéletes nemzetközi ellenőrzés, amit nem mindenki fogad el, vagy ha elfogadják, akkor is megmarad a félelem, hogy az ügyesebb és ravaszabb kijátssza. így lett az általános erkölcsi fölszerelés a mi korunkban létkérdés és vannak is mozgalmak, amelyek erre komolyan törekszenek, de egyelőre nincs még döntő szavuk ott, ahol a világ ügyeit és sorsát intézik. Egyelőre a kölcsönös rettegés nyújt némi biztonságot, de mindenki érzi, menynyire törékeny ez. Valaki egyszer azt mondta: a tíz paranccsal nem lehet vasútat építeni. Az illető ezzel azt akarta hangsúlyozni, hogy a gazdasági haladás nem függ az erkölcsi törvénytől és ebben bizony vaskosan i
