A Szív, 1970 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
24 Freud másik és talán legfontosabb tanulmánya a vallásról: Egy illúzió jövője (1927-ből). Ennek a módszere is lényegében a Totem és Tabu-ét követi, csupán Freud hangjában van változás; itt már úgy lép fel mint próféta. Kihirdeti a régi vallás halálát, és saját istenét, a Logost magasztalja; - ''istenünk, a Logosz, minden vágyunkat teljesíti, amit a külső természet megenged nekünk;... el kell vetni a vallási dogmákat. Jól tudjátok miért; mert végül is semmi sem állhat ellent az észnek és a tapasztalatnak, és egészen kézen fekvő az, hogy a vallás mindkettővel szemben áll.. Később pedig hozzáteszi; - "Egyedül a tudományos felfedezések nyitják meg számunkra az utat a raj tunk kívül létező valóság megismeréséhez". Minden más út, - tehát az intuíció és a filozófiai reflexió is, - illúzió. Illúzió a vallás is; Isten vágyaink vetülete. Természetesen, nem mindenki találta bizonyítónak Freud érvelését. Először is okoskodása téves, mert feltételezi azt, amit bizonyítani akar. Feltételezi azt, hogy a valós ág csak az, amit a természettudományos tapasztalás körébe esik. A századforduló táján divatos volt ez a pozitivizmus, vagy materializmus. Azóta az új filozófia kimutatta az emberi szellem transzcendenciáját, az Abszolú- tumhoz hajtó dinamizmusát. Adler és Jung a pszichikai tények elemzésében, mások pl. Zilboorg a vallásos élmény elemzéseinél mutattak rá Freud hiányosságaira, akinek az igazi vallásos élményről fogalma sincs. Egyébként Freud maga Egy illúzió c. könyvében ezeket írja; - "nem annyira a valiásos érzés mély forrásaival foglalkoztam, mint inkább azzal, amit a mindennapi ember valláson ért". Márpedig a mindennapi ember vallásos elképzeléseiben igen sok a bírálható elem. Freudnak igaza van sok tekintetben, amikor az eltorzult vallásosságotbírálja, pl. a bűntudatnak és az istenfélelemnek azon formáit, amelyek az elfojtott agresszivitásból, vagy a felettesénnek a szekszuális élettel kapcsolatos tiltásaiból fakadnak. Amint sok tekintetben igaza van a libido-ból, vagy a tágabb értelemben vett nemi ösztönből fakadó pszichikai dinamizmusok értelmezésén, főleg azon a szinten, ahol az ember nem egészen ember. De ha az emberi személyről és a vallásos jelenségről teljes és hű képet akarunk kapni, nemcsak a beteg embereket és a torzulásokat kell vizsgálat alá vennünk, hanem elsősorban akiegyensúlyozott személyeket és az autentikus vallásos élményt. AKI SZERET, ANNAK NEM EEHET A LELKE SÖTÉT. ELBORULT. MÉG HA SÍR IS, ÉDES MÉLYSÉGBŐL FAKADNAK KÖNNYEI. (Prohászka)
