A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-05-01 / 5. szám

I

ÚJ PÜNKÖSD?

(Pünkösd ünnepe: május 25. )

Ali. Vatikáni Zsinatot egybehívó XXIII. János pápa abban reménykedett, hogy ez a zsinat "új pünkösd" szerepére juthat elsősorban az egyház életében, de az egyház nagy belső megújhodása által az egész emberiség számára is. Az első pünkösd egy vallásilag és erkölcsileg egyaránt "sötétségben és a halál árnyékában" bizonytalanul és rém énytelenül tévelygő emberiség számára hozta meg a fel- emelkedés kezdetét; Krisztus egyháza, a népek Istentől rendelt tanítója és lelki éltetője, aznap alakult meg a Szentlélek eljövetele által.

A Szentiéleknek elsősorban az apostolokat kellett "elvezetnie a teljes igazságra" (János 16,13), hogy kellően "tanúságot tegyenek" Krisztusról. De Krisztus eljövendő híveiben is létre kellett hoznia azt a "vízből és Szenti élekből való újra születést" (János 3,5), amely vesszőkkéntösszeforrasztjaőketKrisztussal, a természetfölötti élet szőlőtőkéjével. Mert csakis Krisztusban maradva hozhatják meg a "Lélek gyümölcseinek" bő termését (vö. János 15, 4-5). Sz. Pál felsorolja ezeket a gyümölcsöket. Mindenekelőtt a 'hit, remény, szeretet", amelyek közül a "legnagyobb a szeretet". (I Kor. 13,13); de ezeken felül: "öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, szerénység, önmegtartóztatás, tisztaság" (Galat. 5, 22-24).

Szükségünk van egy Ami korunkban az emberiség állj j pünkösdre! lapota sok vonásában nagyon hasonlít ahhoz a lelkileg Ikétségbe- ej tőén sivár állapothoz, amelybenKrisztus eljövetelének idejében pos- hadt a világ.

Vallási vonatkozásban; a mai emberiségnek jó egyhar- madára a Marx tanaira épülő világnézetet erőszakolják rá, márpedig ez rosszabb a pogányságnál. A pogányság téved ugyanis a vallás

i