A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
33 11 S If IS !i3 P. Király István, S.J. Minden vallás alapja, kezdete egy kérdés; miért vagyunk a világon? Láttuk előző írásunkban, sok ember úgy akar menekülni ettől a kínzó kérdéstől, hogy nem törődik vele. Mások azt hiszik, hogy nincs semmi értelme az életnek; minden elmúlik egyszer, azért legalább addig akarják élvezni a jelent, amíg lehet. A legtöbb ember számára azonbankevés örömet jelent az élet. Ezért vannak, akik azt hiszik, hogyha összefogunk és küzdünk minden ember földi jólétének biztosításáért, akkor egyszer el fog jönni itt a földön az a jobb kor, amelyért az elmúlt és a mai nemzedékküzdött, szenvedett és meghalt. Az embereknek egy népes csoportját azonban nem elégítették ki a múló örömök, nem nyugtatták meg az eljövendő földi boldogságba vetett ígéretek. Ókét nyugtalanítja még a kérdés; miért vagyunk a világon, miért élünk. Ezek az emberek nem tagadják, hogy vannak jogos örömök és szórakozások a földön; nem tagadják azt sem, hogy vannak feladatainkgazdasági, technikai, társadalmi és politikai téren, hogy megszüntessük embertársaink nyomorát és szenvedését De belátták azt is, hogy nemcsak ez a feladatunk. Az első és legfőbb tennivalónk; keresni és megtalálni a világ alkotóját, mert egyedül ő tudja, hogy miért vagyunk a világon, miért alkotott bennünket. Hogyan jutottak el az emberek arra a gondolatra, hogy van a világnak alkotó Ura, aki Istennek nevezünk, mikor látszólag semmi jel se mutat arra, hogy Isten létezik; senki sem látta, senki sem hallotta őt? Egy hasonlattal megmagyarázhatjuk. Képzeljük el; kikötőben vagyunk és egy hatalmas óceánjáró éppen nekivág a tengernek. Tegyük fel, hogy ebben a pillanatban megszólal a hangszóró és következőket mondja; - Önökbizonyáraúgy képzelik el ennek a hajónak keletkezését, hogy szakértő mérnökök előbb kidolgozták a legapróbb részletekig a hajó tervét, majd szakmunkások egész serege a legna- gyobbgonddal megépítette azt. Súlyos tévedés. A vas és a hajó minden anyaga magától jött ki a földből és fokozatosan lemezzé, geren