A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
19 vagy mintha becsapták volna őket. Ilyen igényeket támaszthatnak feleségükkel, férjükkel, gyermekeikkel szemben. Elvárják tőlük, hogy az általuk elképzelt módon viselkedjenek, sőt még arra is törekszenek, hogy rákényszerítsék őket erre. Ne felejtsük el, hogy mindenkinek megvan a maga egyénisége, erényeivel és hibáival együtt. És mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyéniségét kifejlessze. Azok, akiket lesújt hozzátartozóik valódi, vagy képzelt fogyatékossága, tulajdonképpen saját magukban csalódtak. Ahelyett, hogy bírálgatnák mások viselkedését, inkább kutassák ki azok jótulajdonságait és igyekezzenek azok kifejlődését elősegíteni. Ez mindkettőjüket megelégedéssel fogja eltölteni és hozzásegíti saját maguk jobb megismeréséhez is. Amikor valaki feszült idegállapotban van, gyakran úgy érzi, mindenképpen mások fölé kell kerekednie. Ha az országúton hajt, okvetlenül meg akarja előzni az előtte lévő autót. Ha a másik vezető is hasonlóképpen érez, olyan verseny alakul ki közöttük, amely ugyancsak veszélyes lehet. Nemcsak autószerencsétlenséget okozhat s testi é- letükben tehet kárt, hanem érzelmi és lelkivilágukban is kárt okoz ez amagatartás és meggátolja őket abban, hogy teljes életet éljenek. Erre semmi szükség sincs. A versengés ragályos, de a közreműködés is. Amikor érvényesülni engedünk másokat, saját helyzetünkön is könnyítünk. És am int versenytársunk nem érzi magát fenyegetve tőlünk, az ő minket fenyegető magatartása is megszűnik. 9. Hagyjunk érvényesül ni másokat is. Sokan úgy érzik, mellőzik, elhanyagolják, visszautasítják őket. Gyakran ennek az érzésnek nincs valóságos alapja, sőt éppen az ellenkező az igaz; mások csak arra várnak, hogy mi ajánlkozzunk, mi tegyük meg a kezdeményező lépést. Nem mások néznek le minket, hanem talán éppen mi értékeljük kevésre magunkat. Ahelyett, hogy magunkba húzódnánk és visszavonulnánk, sokkal helyesebb és egészségesebb, ha továbbra is felajánljuk másoknak szolgálatainkat, mi kezdeményezünk, ahelyett, hogy mások kérésére várnánk. Természetesen a másik végletbe esés is helytelen lenne; ha minden alkalommal tolakodóan ajánlkoznánk. Ezt gyakran rossz néven veszik és visszautasítják az emberek. A közép- útón kell járnunk, a visszahúzódás és a tolakodás között. 10. Ajánljunk fel szolgálatainkat.
