A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
15 meretlen szenteket észre sem vesszük - olyanok, mint a többi ember. Olyanok és mégis mások. Nem emeli ki őket a sokaságból a lángelme tüze, az akarat ereje, nem akarnak feltűnni, nem vágynak hírnévre, talán azt sem tudják, mi a becsvágy. De olyan valamit tudnak, amit kevesen: tudnak szeretni. Tudják, mi a felebaráti szeretet. Nem úgy, ahogy az írástudók, akik meghatározzák, kifejtik, megéneklik és prédikálják. Az ismeretlen szent, akinek szobrát szeretném megmintázni, talán el sem tudná mondani, miben is áll a felebaráti szeretet. De gyakorolni, igen. Annyira feltűnés nélkül, oly magától értetődően, természetesen és személy-rejtetten, hogy magát a szentet észre sem vesszük. Ismeretlen marad a szeretetben. Szürke szent - mondhatná a romantikus lélek; együgyű jámbor - mondhatná a felfuvalkodott racionalista. Nem - mondaná Simone Weil -, aki tudta, hogy a felebaráti szeretet valamiképpen a teremtő figyelem terméke, és a lángeszű tehetséghez hasonló. Csakhogy erre a tehetségre még mindig nem nyílt ki eléggé a szemünk. Pedig mélyebb tehetség kell hozzá, mint a szép szavakhoz, vagy a fejszámoláshoz. Az agy műveleteit maholnap megközelítjük majd a technikával, a szív teremtő világa, a szeretet megközelíthetetlen a gépek számára, mert az a személyiség és lét legbensőbb titkainak a világa. Az ismeretlen szent, akinek szeretnék templomainkban szobrot állítani, ennek a világnak a mestere. Nem a szép szavaké, nem is a nagy tetteké, csak az olyan hétköznapi és megszokott cselekedeteké, amelyek nélkül kibírhatatlan volna az élet. Ott van ő a barátságos köszöntés, az őszinteség, a tisztesség, az udvariasság, ott aköte- lességteljesítés, amásokért végzett mindennapi önfeláldozás mögött. Ott látom az édesanyák, a feleségek, a gyermekek és a dolgos emberek arca mögött, a szegény és egyszerű emberek közt. És ahogy gondolatban vésem a márványt, alakítom az ismeretlen szent arcát, egyre inkább érzem, hogy átsüt, átfénylik rajta Krisztus földöntúli tekintete. Krisztusé, akit itt, ezen a földön a legkisebbekben is fel kellene ösmernem, hogy legalább lelkileg kerülhessek közelébe azoknak, akikről - az ismeretlen szent szobrát faragnám ki, ha szobrász lehetnék. Mielőtt felebarátodról ítélkeznél, képzeld el azt, hogy te ő vagy, ő pedig te, és biztosan igazságosan és jól fogsz ítélni. (Szalézi Sz. Ferenc.) T
