A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
5 gét, szépségét. Élveztem, amint ízléssel, szeretettel rendezgeti,gusztál- ja a virágokat. Komolyan el határoztam, amíg a pénzem tart, mindennap idejövök virágot venni. Saztán ... aztán remél jük a legjobbakat... Végül is nem akartam feltűnést. Kedvetlenül bár, de fizettem,majd átvéve a tényleg gyönyörű csokrot, kifelé indultam. Ok pedig folytatták félbemaradt beszélgetésüket. Egyszer csak az a lány, az ő kedves mu- zsikáló hangján kiejtett egy szót, egy ízléstelen, mondhatnám trágár szót. Onkénytelenül is hátra néztem. O meg nyugodtan kíváncsi közömbösséggel állta tekintetemet. Mintha ott felejtettem volna valamit. Bennem megpattant valami. Ahogy mondani szokták, egy világ omlott össze. Vajon mi rejtőzhet ennek az angyalnak, ennek a harmatban szikrázó napsugárnak a lelkében, ha ilyesmiket képes a legnagyobb természetességgel a száján kiejteni? S azóta, ha valaki megtetszik nekem, mindig ezaz eset jut eszembe. Vajon, nem fog-e az illetőből előbb vagy utóbb valami rejtett, végzetes hiba előbukkanni, ami aztán összetörheti boldogságunkat. Lehet, hogy bolondnak tartotok, de én azóta félek a nőktől... fejezte be Pista bácsi és felhajtotta maradék borát. A többiek is hallgattak, ki mosolyogva, ki elgondol kozva és egy idősebb nő zavartan játszott kávéskanalával .Az öreg pedig mintha felismert volna valakit... Szegény lőcsfalvi pap ószövetségi Salamonná tétetett. De hozzá nem két asszony jött, hogy gyerekük miatt tegyen igazságot, hanem az apátsági szőlészispán két híres nevezetes polgárral, Zanati Gyurival és Kacsándi Bandival. A vita tárgya pedig egy 25 akós hordó bor, amit a tettesek hitelbe vettek, de meg nem fizettek. Bevezetésképpen meg kell ismerkednünk a két komával. Mind a kettő kis szőlősgazda volt, szomszédoka Várhegyen. No meg az apátság szőlejével is. De mivel igen szerették a borocskát, és üveg nélkül alig lehetett őket látni, a maguk termését igen hamar kilopózták I
