A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
17 Az Alapítvány központja San Franciscóban volt, de alosztályokat állítottak fel más városokban és államokban is. Amikor a tibetiek Indiába menekültek a kommunisták elől, Dr. Dooley ott állt a Dalai Láma mellett s együtt figyelték a szomorú e- seményt. Dr. Dooley megígérte a Dalai Lámának: ... Amerikából segítség fog érkezni e menekültek számára. Modern orvosi felszerelést hozunk és enyhíteni fogjuk az Ön népének szenvedéseit... Az Alapítvány alosztályai most valóra váltották Dr. Dooley ígéretét. Felszereltek egy tehergépkocsit a szükséges orvosi és sebészeti készletekkel, és 1962. január 24-én megérkeztek a tibeti határ mellett lévő indiai városba, ahol a menekültek gyűjtőtábora volt. A lakosság nagy örömmel fogadta őket és feldíszítette teherautójukat, amint az keresztülhaladt a városon. / Tamás többször visszatért az Egyesült Államokba, hogy munkájához pénzt gyűjtsön. Főleg New Yorkban töltött sok időt s ott egy fi atal leányokból álló lelkes csoport vállalkozott arra, hogy a belföldről és külföldről özönlő leveleket megválaszolja. Ezeknek a leányoknak nagy része titkárnői állásban dolgozott és szabad idejüket áldozták fel Dr. Dooley segítésére. Ezerszámra érkeztek a levelek és Tamás mindegyikre választ diktált, amit önkéntes titkárnői lemásoltak a diktálógépekből. Tamás halála után sem apadt le a levelek száma, a segítség felajánlása mindenünnen tovább folytatódott. Amikor Tamás oly fiatalon meghalt, egyesek nem tudták felfogni, miért nem engedte őt Isten tovább dolgozni ezen a fontos területen. Főleg azokat gyötörte ez a kérdés, akik maguk is fiatalok voltak, s Tamás könyveinek olvasása után hasonló életre szánták rá magukat. Istennek azonban megvan a módja rá, hogy Tamás művét az ő halála után is folytassa, s lassan ezek a gyötrő gondolatokmegszűnnek az emberek lelkében. A levelekben gyakran érdeklődnek, hogy mit tehetnének Tamás szentté avatása érdekében. Ezeket a levélírókat értesítik, hogy ilyen irányú kéréseikkel forduljanak saját püspökükhöz, aki továbbítja majd kérésüket Rómába. Az egyik önkéntes titkárnő többször beutazta Dél-Ázsia városait és meglátogatott egy árvaházat, amelyet az Alapítvány támogat Saigonban. Észrevette, hogy a kisgyerekeknek nincs megfelelő pelenkájuk. Amint hazaért az Egyesült Államokba, egymásután felhívta a telefonkönyvben található pelenka kölcsönző vállalatokat s megkérdezte őket, hogy tudnának-e segíteni. Miután több nem-el válaszolt, az egyik vállalat megígérte, hogy az árvaház mindenegyes kisgyermeke számára ötven pelenkát fog küldeni. Összesen 118 kisgyermeket láttak így el.
