A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
6 Minden jobbra fordult! Egy barátom kérésére elmentem meghallgatni a missziót adó lelkészt. Nagy hatással volt rám az a kijelentése, ha nemzetünk nem tér vissza a templomokba és nem dolgozik Isten Országáért, akkor a kommunisták és fasiszták martalékává válik. Alig tudtam kivárni a másnap reggelt, hogy jelentkezzem lelkészünknél. Mikor bejentettem neki; "szolgálatra jelentkezem ", meglepődött és néhány napos gondolkozási időt kért. Engem sose látott azelőtt a templomban. Számomra az istentiszteletnél fontosabb volt a golf, az alvás, vagy az újságot olvastam vasárnap reggel. Évekkel ezelőtt én is lelkész akartam lenni, de apám lebeszélt róla, mert azt kívánta, hogy átvegyem a család vaskereskedésének vezetését. A templomtól akkor szakadtaméi, amikor inni kezdtem. Miután megnősültem, a család tartott otthon. így lassanmindjobban eltávolodtam a templomtól. Az ivásra a társaság utáni vágy vitt rá. Csak másokkal együtt ittam, de ha elkezdtem, nem tudtam abbahagyni. Egyszer aztán az ivás ugyancsak bajba vitt. Ez annyira megrázott, hogy azóta teljesen szakítottam vele. Nem szeretek sokat beszélni vallásos tapasztalatomról, mert könnyen a fejembe száll a dicsőség. Pedig az igazság az; Isten pusztán eszközként használt engem. Fontos, hogy alázatos maradjak és semmit se tulajdonítsakmagamnak. Csak azért mondom el tapasztalatomat, mert ezzel esetleg segíthetek valakit. Attól az időtől kezdve, hogy visszatértem a templomba, száz százalékos keresztény életet kívántam élni. Jeligém lett; "Ne az én akaratom teljesedjék, hanem a Tied". Igyekeztem eszerint is élni. Ettől fogva minden sikerült, amibe kezdtem. Oly boldog voltam, mint soha azelőtt. Felszabadultam. Mióta figyelmemet Istenre ésazOa- karatára irányítottam, sok minden egyszerre világossá lett előttem. Azelőtt nagyon haragos természetű voltam. Feleségem szerint most már egész más vagyok. Tudok uralkodni magamon, pedig azelőtt erre nem voltam képes.