A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-01 / 11. szám
39 lévén valami istenes ember, epésen jegyezte meg Listán Barna intéző előtt, aki meg tudvalevőleg a lőcsfalvi pap jó barátja volt és mélyen hívő lélek;- No ezt tegye a pipájába és szíjjá el, intéző úr!- Miért?- Hát a Dani barátunk esete mindennél világosabban bizonyítja, hogy Istennem törődik velünk. Minden csak a véletlenek találkozója. . .- Hogy-hogy?- Hát itt van Dani suszter, kimentették a tűzből, az autó sem tudta elgázolni, pedig nem is volt vallásos ember. Mikor az Istenhez tért, elment a templomba, meggyónt, megáldozott, az Isten vele volt, mint szokták mondani. No és... ? hogy segítette meg az Isten? Elcsúszik egy "narancshéjon" és vége!- így gondolja, nagyságod! - De nem én!- Hát miféle elgondolása van Önnek erről, kedves intéző úr, - szól gúnyosan a földesúr.- En így gondolom: - egyszer mindenkinek meg kell halnia. Úgy van?- Úgy van!- Isten minden embert üdvözíteni akar; azt akarja, hogy az ember olyan állapotban kerüljön a színe elé, hogy országába mehessen.- Hát ez egy kicsit magas nekem! De így tanítják a hittan könyvekben. De lehet benne valami.- Nos, Dani, mint tudjuk nem volt ilyen állapotban emberi tudomás szerint. Úgy van?- Úgy van!- Meghalhatott volna kétszer is, de nem halt meg.- Úgy van?- Napnál világosabb, - szól Almássy. Nem halt meg, hogy Istenhez térhessen. Dani észrevette ezt, azért vasárnap elrendezte ügyét Urával. Igaz?- Hát ezt nem tagadhatom, sőt a baleset valószínűleg befolyásolta, hogy így cselekedjék. Nos és a baleset a csúszós járdán, Ön szerint a "narancshéj" véletlen volt-e vagy nem, ez engem tovább nem érdekel. Annyibiztos az én nézetem szerint, hogy a történések láncolata beleillik egy szerető lény tervrajzába, aki mindig tudja, hogy mi fog történni velünk és felhasználja, hogy megmentse lelkünket. Hm... Hm... erre nem is gondoltam - dörmögi a földesúr. Talán jobb nekünkis több figyelmet szentelni ezentúlaz ilyen intő jeleknek.
