A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-01 / 11. szám
18 neki, ami a legegyszerűbb: "Bocsásd el őket". Menjenek a környékbeli tanyákra, vegyenek maguknak ennivalót. Vegyenek maguknak ők? Igen, ez a legegyszerűbb megoldás. A legkényelmesebb; a kitérés megoldása. Jézus azonban azt mondja: - "Adjatok ti nekik enni". Ti, akik a tanítványaim vagytok. Ti, akik szerettetek volna "e- gyedül lenni" velem a meghitt magányosságban; és ezért együttkell lennetek velem afáradalmas szolgálatban. Enni kell adnotok az éhezőknek; azoknak, akik "kitartanak mellettem". Elküldeni őket, hogy gondoskodjanakmagukről, ezt mindenki tudja. Nektek azt kell tudnotok, hogy jóllakassátok őket. Öt kenyérből és két halból, ötezer embert, nem számítva az asszonyokat és a gyermekeket. Igaz; mi az az öt kenyér és két hal ennyi embernek? Igaz; nemhogy egy rost, de egy szálka sem jut belőle egynek-egynek, s nemhogy egy falásnyi kenyér, de egy árva morzsa sem. És mégis;egyetlen morzsával kell jóllakatnotok ötezer embert. Aki a tanítványom, annak a zsebében mindig kell egy morzsának, legalább egy kis morzsának lennie a kenyeremből. Abból, amelyik minden osztással sokszorozódik. Es annál jobban szaporodik, minél többet adnak belőle. "Nem kell elmenniük, Ti adjatok nekik enni". Es a ti felelősségiek, ha mégis elmennek, mert nem kaptak tőletek enni. Tudsz boldogan meghalni? „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk" (Zsolt.go,12). Egy művész iszonyú képet festett: óriási számlapon halad az óramutató hóhérpallos formájában percről percre előre. Az egyes órák között levő térségben emberfejek emelkednek ki — e :ek a mutatók előrehaladásával kérle'Hetetler.ül lebuknak. Minden percben meghal egy ember! Régen az emberek ebből gyakorlati következtetéseket vontak le. Keresték a „kegyelmes Istent", hogy boldogan haljanak meg. Ma alig vesz valaki fáradságot, hogy a boldog meghalás művészetét megtanulja. Ma mindenféle előkészítő folyik próbatételre, vizsgákra. Ezeken szívesen vesz részt mindenki, hogy az életben előrehaladjon. Ne inkább a halálra tegyen az ember előkészületeket, a legbizonyosabbra, ami érheti? Vajon nem szólít-e meg téged minden gyászjelentés, melyet az újságban olvasd, minden temető, amely mellett elhaladsz, ha vonaton, autón utazol? Nem gondolsz arra: „Mit tegyek, hogy üdvözüljek?" Ma mindnyájan azon fáradozunk, hogy lehetőleg könnyen és fájdalommentesen haljunk meg. Sokkal fontosabb azonban, hogy boldogan haljunk meg! * Istenem, Krisztus véréért kérlek: legyen boldog a végem.
