A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-01 / 11. szám

I

Mikor halott az ember?

A szívátültetések óta különösen sokakat foglalkoztat a kérdés; orvosokat, jogászokat, teológusokat egyaránt. Azt már régóta tudja az ember, hogy a szívműködés és az érverés megszűnése még nem jelenti a halált, csupán figyelmeztető jel annak veszedelmes közelségére. Az ember régen is nagyon félt attól, hogy tévedésből halottként bánhat valakivel, aki valójában még él és életre kelhet. Nagyon féltek a tetszhaláltól. Uralkodók, fejedelmek gyakran olyan koporsót csináltattak, amelybe egy kis harang zsinórját vezették be; a zsinór végétaztánahalottúr kezébe adták, hogy jelezhesse, ha netán feléled. Tévedések elkerülésére a spanyol és francia udvarban használatos volt egy szertartás, amelyen a király tényleges haláláról az egész udvartartásnak együtt kellett meggyőződnie. Miután az orvos megállapította a halált, az udvarmester odalépett a halottas ágyhoz és háromszor a király fülébe kiáltotta: - Felség! - Aztán fölegyenesedett és

ünnepélyesen bejelentette: - A király nem válaszol, tehát a király halott! - Egyszerűbb körökben persze ez a dolog is egyszerűbben ment; tükröt, tollpihét, gyertyát tartottak a halott szája elé, és a lélegzést meg a pillák tágulását figyelték.

A múlt század végénmármegpróbálkoztak a fölélesztéssei is. Fémlapocskákat tettek a halott szemére és szájára, s a lapocskákba áramot vezettek. így még 175 perccel a szívműködés megszűnése után is bizonyos mozgásreakciókat figyelhettek meg. Ma már sok olyan ember él a földön, akit az úgynevezett klinikai halál állapotából hoztak vissza az életbe. Az emberi testet ma már hosszú időn át életben tudják tartani a szív megállása után. Csaknem lehetetlen azonban még általános érvénnyel megállapítani; meddig mondhatjuk, hogy egy emberi életet tartunk fenn, s mettől már csupán néhány rövid életű szerv testi burkát? Általános vélemény szerint az agyműködés végleges megszűnése a döntő. Működő szív esetén azonban igen nagy felelősség megállapítani az agy szervi halálát. Az Osztrák Orvosi Kamara múlt év októberében a következő feltételekhez kötötte a halál konstatálását; legalább 12 órán át tartó öntudatlanság; a légzés, a fényreakciők és a reflexek teljes hiánya;"az agyáramok feszültségének" nullára csökkenése; illetve a vérkerin-