A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-01 / 11. szám
10 lenséggel utasítottam vissza minden tevékenységet, amely ebben a- kadályozott volna. Most világossá vált előttem, hogy addig, amíg e- zek a törekvések foglalják el az első helyet életemben, megtagadok valamit Krisztustól, amivel neki tartozom. Nehezemre esett, de végre rászántam magam, s kijelentettem Istennek, hogy minden, amivel rendelkezem az Övé, és szabad rendelkezésére bocsátom. Ezentúl az O akaratának teljesítése lesz e- gyedüli célom. Ennek az elhatározásomnak hatása azonnal megnyilvánult abban a nagy felszabadulásban és lelki békében, amely eltöltött, s amelyet eddig sohasem éreztem. A többi hatás fokozatosan jelentkezett a következő tíz év folyamán. Lelki fejlődésemet ezen i- dő alatt három szakaszban foglalhatom össze. Időbe került, míg szokásommá vált, hogy Istennek adjam az első helyet, és rendszeresen kérjem irányítását és megtanuljam akaratának felismerését. Mivel felismertem ennek fontosságát, keményen dolgoztam eléréséért. Jóllehet már bizonyos könnyedségre tettem szert ezen a téren, életem végéig folytatni kívánom erre irányuló törekvésemet. Kezdetben nagyon nehéz volt számomra, hogy megbizonyosodjam Isten akaratáról. Nagyon erősen törekedtem arra, hogy közvetlen üzenetet kapjak Istentől, és volt is néhány csodálatos élményem. Végre azonban felismertem, hogy Isten leginkább értelmünkön, lelkiismeretünkön és a Szentírásban megörökített szavain keresztül beszél hozzánk. Tudom, hogy ha kérem Őt, irányítani fogja gondolataimat. Erre meggyőző bizonyítékaim vannak. Például gyakran előfordult, hogy egyáltalán semmi ötletem sem volt, mikor megkezdtem a Szentírás-m agyarázó óra előkészítését. De ha félretettem a könyveket, és kértem Istent, hogy adjon számomra valami tervet a kifejtéshez, sohasem hagyott cserben. Rendszerint az ötletek csodálatos gyorsasággal jelentkeztek. Egyik főnehézségem mindig az önuralom volt. Dühbe gurultam, amikor mások modortalanságát láttam, mint pl. ha dohányoztak a zsúfolt felvonóban, vagy tolakodtak a földalattin. Azelőtt az ilyen élmények haragra lobbantottak. Meg kellett tanulnom, hogyan uralkodjam magamon. Most ha ilyesmit látok, arra gondolok, az illető nem fogja fel, hogy tettével valakinek kellemetlenséget okoz s egyébként bizonyára nagyon jó ember lehet. Magamban imát mondok érte és kérem Istent, áldja meg őt, adjonneki több megértéstmásokkal szemben. Ennek eredményeként harag helyett jóleső megelégedettség érzete fog el.
