A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-10-01 / 10. szám
43 mek számára. Karen összes ujjai megmozdultak, amikor valamelyiket használni akarta. Ugyancsak sok türelemgyakorlatot igényelt, míg megtanulta az egyes mozgásokhoz felesleges ujjak nyugalomban tartását. Néha szükségesnek mutatkozott az is, hogy az anyja Karent megbüntesse, mert valami rosszat tett. Mivel oly értelmes volt, a cselekedet rosszaságát is jobban felfogta, és ezért szigorúbb büntetést érdemelt. Egy nap anyja felfigyelt valami a Karen szobájából jövő zajra, s rosszat sejtve odasietett. Hát, a kis Jimmy az ablakban állt, fenn a párkányon, s alatta több mint négy méteres mélység, sziklás talajjal... Anyja óvatosan megközelítette, nehogy megijessze és kiessék. Az ablak zárószerkezete bonyolult volt, s kétségnem fért ahhoz, hogy a kisgyerek csak Karen utasítása révén tudta kinyitni az ablakot. Karen nem is tagadta, hogy ludas a dologban, és azt is bevallotta, hogy tudatában volt a kisöccsét fenyegető veszélynek. Az sem volt kétséges előtte, hogy mi vár rá. Kérlelni kezdte anyját:- Ne verj meg, mama! - Nincs más választásom, - felelte az anyja.- Amikor Isten gyermeket ad nekünk, feladatunkká teszi, hogy jóra tanítsuk őket és elvárja tőlünk, hogy kötelességünket akkor is teljesítsük, ha mindkettőnk számára kényelmetlen. Hidd el nekem, én is inkább szeretnék elfordulni és elfelejteni mindent. De nem tehetem. Ezért verést kapsz... Megfordította Karent és négyet csapott rá. Karen nem igen sírt, kisöccse, aki pedig nem kapott ki, sírt eleget mindkettőjük helyett. Utána megcsókolta őtés jóéjszakátkívántneki... Tizenöt perc múlva Karen csendesen hívta édesanyját. Mikor bement hozzá, ezzel fogadta: - Mama, én nem szeretnék anya lenni. Oly nehéz lehet megverni a kislányodat. Annyira sajnállak... Az a- nyamelléje feküdt, átkarolta és ottmaradt, míg Karen el nem aludt. P. Király István, S.J. <^£a XZ^h. Mit kell tennünk, hogy Istent megismerjük? Ez a kérdés foglalkoztatott bennünket előbbi írásainkban. Tulajdonképpen csak azért tudhatunk valamit Istenről, az O természetéről, gondolatairól, terveiről, akaratáról, mert 0 azt kinyilatkoztatta az időkfolyamán.
