A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-09-01 / 9. szám
45 Az anyának mentő ötlete támadt. Felhívta a rendőrséget és elmondta, hogy milyen bajban vannak, segítségre szorulnak. A rendőrőrmester megnyugtatta; - Tegye csak ki a leveleket az ajtóba és a szolgálatos rendőrautó arrafelé menet, felveszi és a postára viszi. Mikor az anya igen köszönte szívességüket, a rendőr megnyugtatta; - Mi nagyon szívesen megteszünk mindent a gyermekekért. Ön meg csak vegyen be néhány aszpirint és igyák forró limonádét és feküdjön le nyugodtan. Mi majd elintézünk mindent... Amint Karen vallási ismeretei gyarapodtak, igyekezett azokat tovább adni kisöccsének is. Most ő volt az oktató. Ezeket a hittanórákat este, elalvás előtt az ágyban tartotta és csak suttogva beszélt, hogy szülei meg ne hallják... Nem sejtette, hogy a családösszes tagjai ott lapulnak az ajtó mögött és figyelik az ő szavait, zsebkendővel a kezükben, hogy az időnként feltörő kuncogást elnyomhassák. Karen a mennyországról szőlő előadással kezdte; - A mennyország olyan szép, hogy el sem tudod képzelni. De csak akkor jutsz oda, ha nagyon jő leszel. A mennyben senki sem fáradt, nem sebzi meg magát, nem beteg és nincs egyedül. Amikora mennyországba kerülsz, Isten mindent megad neked, amit csak akarsz. Senki sem sír a mennyben. És senki sem nyomorék... Jimmyt a sírásra és a nyomorékokra vonatkozó mondat nem érdekelte, annál inkább az előtte lévő. Mindjárt meg is kérdezte; -Kapok fagylaltot a mennyországban? - Igen, ha kívánod. . . Karen folytatta az oktatást; - Természetesen a nagyon rossz emberek a pokolba kerülnek. Ott mindenkit gyötör az egyedüllét, mindenki szomorú és nagyon meleg van... - Tüzes meleg? - kérdezte Jimmy. - Melegebb, minta mama vasalója. Persze, nem mehetsz a mennyországba addig, míg meg nem halsz. Mama és papa a mennybe fog menni... Itt megállt kissé, majd elgondolkozva hozzátette: - Szeretném tudni, mama vagy a papa hal-e meg előbb... Az esti hitoktatások során Karen azt is megmagyarázta kisöcs- csének, hogy ő Isten gyermeke. Isten csak kölcsönbe adja a gyermekeket a szülőknek, míg el nem érkezik annak az ideje, hogy ismét visszamenjenek a mennybe. Ezt oly gyakran ismételte, hogy a végén már azt erősítgette, hogy őt egy angyal hozta le a földre. Mivel a mennyország volt az eszményi otthon, amikor valami olyan parancsot kapott, ami nem volt ínyére, azt mondta: - A mennyben nem kényszerítettek engem erre... Ha meg megtiltottak neki valamit, így panaszkodott; - Amikor a mennyben voltam, Isten megengedte ezt nekem...
