A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-09-01 / 9. szám

41 sára jutott, hogy egyes országokban a kongreganisták szerepet ját­szottak a lelki megújulásban. Amint a Jézus Szíve tisztelettel megismerkedett, azt lelkének e- gész hevével fölkarolta és annak buzgó apostola lett. Följegyzéseiben így imádkozik a Szent Szűzhöz: - Boldogságos Szűz, arra a szeretet- re, mellyel szent Fiadat szeretted, kérlek, esdj ki nekem szerete- tet az ő szent Szíve iránt! - Lelkes előmozdítója volt az intézetben a kilenc elsőpénteki szentáldozásnak. Szülőfalujában mise után a nép együtt maradt a templom előtt egy kis eszmecserére. A szünidőben Péter a nép közé vegyült és lelkesen beszélt nekik a Jézus Szíve tár­sulatról. Aztán fölírta azok nevét, akik abba belépni akartak; a név­sor sokszor hosszú volt. Arról is gondoskodott, hogy távollétében legyen valaki, aki a társulatot terjeszti és neki időnként beküldi a be­iratkozok névsorát. Péter már papi hivatással jött a travniki intézetbe. Ebben soha meg nem ingott, a róla vallott fölfogása tökéletesedett. Mint buzgó pap sokat tenni Isten dicsőségére és a lelkek üdvére - ez volt szíve legfőbb vágya. Erre a célra irányította tanulmányait is, ezért tanult nyelveket és gyakorolta magát a szónoklásban. A hetedik osztály e- lején hivatást kezdett érezni a Jézus-Társaságába. Lelkiatyja taná­csára fölírta a szerzetespapi pálya mellett és ellene szóló okokat, azokat egymással összehasonlította és súlyukat latolgatta és buzgó imábankérte az Úr megvilágosító kegyelmét. Végre úgy döntött, hogy szerzetespap lesz. Lelkiatyja azt kívánta, hogy egyelőre ne szóljon senkinek a döntésről, és előbb tegye le az érettségi vizsgát. Am az Úr megelégedett a jó szándékkal. Húsvét keddjén mindig egésznapos kirándulásra szoktak menni a travniki növendékek. így volt ez 1896. április 7-én is. Gyönyörű, nap­sütéses reggel volt. A növendékek könnyebb ruhában és vidáman in­dultak útnak. De lassanként beborult, majd rájuk szakadt egy nagy áprilisi hóvihar. Barbaric nagyon meghűlt; be kellett vonulnia a be­tegterembe. Az orvos nem ismerte föl a bajt, csak múló rosszullét- nek tartotta. A láz és a köhögés tíz hét után sem múlt el. Orvosa azt hitte, hogy a hazai levegő meg fogja gyógyítani. Ám az otthoni orvos már többet vett észre; megállapította, hogy tüdeje komolyan meg van támadva. Egy idő múlva jobban érezte magát, utókúrára akart éppenmenni, mikor travniki elöljárója, nyilván abban a Íriszem­ben, hogy az intézetben megfelelőbb ápolásban lesz része, Travnik- ba hívta. Péter megszokta a pontos engedelmességet; másnap útra kelt Sarajevőba. Itt alaposan megvizsgálta egy orvos és kijelentette az elöljáróknak, hogy Péter menthetetlen; a tbc nagyon előrehaladt T

Next

/
Oldalképek
Tartalom