A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-09-01 / 9. szám
19 lékezetemben, hanem tanulmányozni kívánnám arcát és felfedezni rajta annak a résztvevő gyengédségnek és türelemnek élő tanúságát, amellyel nevelésem nehéz munkáját végbevitte. En nem tudom, mit jelent, amikor egy jóbarátnak szívébe nézhetünk lelkének ablakán, a szemén keresztül. En csak ujj aim hegyével "láthatok", amikor egy arc körvonalait kitapintom. Felfedeztem a nevetést, bánatot és sok egyéb megnyilvánuló érzelmet is. Barátaimat arcuk tapintásából ismerem. De nem tudom elképzelni egyéniségüket tapintás által. Természetesen egyéb módon megismertem személyüket, előttem kifejezett gondolataikon és cselekedeteiken keresztül. De meg vagyok fosztva attól a mélyebb megértéstől, amelyről biztosan tudom, hogy látásuk által elnyerném, ha megfigyelhetném, milyen benyomásokat tesznek rájuk a különböző gondolatok és körülmények, mit váltanak ki szemükben és arckifejezésükben. Mennyivel könnyebb, mennyivel kielégítőbb számodra, aki láthatsz, gyorsan felfogni egy másik személy lényeges vonásait azáltal, hogy megfigyeled a kifejezések finom részleteit, az izmok megrez- dülését, a kéz mozgását. De eszedbe jut-e valaha is, hogy látásodon keresztül beletekinthetsz barátod, vagy ismerősöd leikébe? Ti látni képes emberek nemde legtöbbször csak felületesen az arc külsőségeire figyeltek, s több nem is érdekel titeket? Például tudnátok-e pontosan leírni öt jóbarátodot arcvonásait? Néhányatok talán igen, de hányán képtelenek erre! Kísérletképpen megkérdeztem régi házasokat, hogymilyen színe van feleségük szemének, és gyakran zavartan beismerték, hogy nem tudják. Es mellesleg, nemde állandóan arról panaszkodnak az asszonyok, hogy férjüknem veszi észre új ruhájukat, kalapjukat, és a lakásban történt változásokat? Ó, mennyi mindent meglátnék én, ha három napig képes lennék szememet használni! Az első nap nagyon forgalmas lenne. Magamhoz hívnám összes jóbarátaimat és hosszasan elnézném arcukat, belevésve emlékezetembe belső jóságuk külső megnyilvánulásait. Egy kisbaba arcán is megnyugtatnám szememet, hogy elteljek ártatlan szépsége látásával, amely megelőzi az egyéni nehézségek tudatossá válását benne. Ezen az első zsúfolt napon megnézném a lakásomban lévő apró dolgokat is. Látni akarnám a lábam alatt lévő szőnyeg meleg színeit, a falon függő képeket, a bensőségességet lehelő apróságokat, amelyek otthonná varázsolják lakásomat.
