A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-08-01 / 8. szám

36 A Mária vidám arcú, kedélyes és boldog asszony. Négy gyermek anyja. Ötvenedik éve felé köze­ledik. Gyermekkora óta béna, nemsokára pedig látását is el fogja veszíteni. Betegségeit Isten legnagyobb ajándékának tartja. Eletet más hasonló betegek meg­segítésére szenteli, hogy ők is felfedezzék azt a boldogságot és megelégedettséget, ami őt eltölti. Mária tizennyolc hónapos volt,amikor apolió mindkét lábát meg­bénította. Szülei hősiesen vállalták a keresztet, s meg voltak győződ­ve róla, hogy Istennek sajátos célja volt vele. A család mélyen val­lásos volt és anyja gyakran elvitte a kisleányt szülővárosának temp­lomába, amely Szent Annának volt szentelve. A gyermek mankókkal járva végezte iskoláit és sikeresen befe­jezte a középiskolát is. Vidám kacagása felkeltette egy fiú érdeklő­dését, s az udvarolni kezdett neki. Vilmos szerette a sportot és a táncot. De még ennél is nagyobb örömét találta abban, hogy Mária mellett üldögélt, vagy lassan haladt mellette, míg Mária mankóján bicegett. Néhány hónapos udvarlás után megkérte a kezét. Máriának lélegzete is elállt az örömtől. Vilmos megokolta döntését: - Unalmasak nekem azok a leányok, akiket csak a ruhák és a találkák érdekelnek. Sosem fogtam fel az Isten által teremtett világmindenség szépségét addig, míg veled e- gyütt nem néztük egyszer a felkelő holdat. Te szinte minden csilla­got névről ismersz. Te oly szép és megértő vagy, ezt senki másban sem találtam. Ezért akarom megosztani veled az életet... Mária nagyon szerette Vilmost, de aggódni kezdett, talán hely­

Next

/
Oldalképek
Tartalom