A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-08-01 / 8. szám

4

száll fel millió és m illió torokból fe - léd naponként a kenyérért, tudom, Te felém is fordítod azt. Tudom, felelős vagy ok,hogy kenyér kerüljön minden asztalra. Tudom, hogy kenyérrel a békét, a mosolyt, a magam és a mil- lióknyugalmát küldöm a száz és százezer asztal felé, amely várja munkám gyümölcseit. Tudom, az sem véletlen, hogy az én munkám gyümölcsét választja Szent Fiad minden szentmisében Testének színévé. Embert és Istent kell szolgálnom nekem földművelőnek; embernek és Isten találkozását békében és szeretetben mindhalálig.

Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is meg - bocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

Azzal, hogy rámbíztad a létfenntartó mindennapi kenyeret, legnagyobb titkod, a teremtés és fenntartás munkatársává tettél. Illő tehát, hogy lábad nyomába lépjek mindenütt és minden titkaidban és mindenben Téged kövesselek. Legyen szelíd, amint Te is szelíd vagy Istenem. Amint Te sem nézed gyarlóságaim, nem vonod ki fenntartó kezed lábaim alól akkor sem, ha Ellened ágaskodom, add, hogy én is szelíd legyek és tudjam teleszőrni a szeretet magvával a világot még akkor is, ha tüskés és goromba hozzám.

O, nem! Tudom, nem kívánod, hogy rabszolgamód hajladozzam gőgösek és gonoszok előtt. Tudom, hogy nem azok számára kérsz bocsánatot tőlem, akik az igazság, a szeretet, a jóság ellen vétenek. Senkinek jobbágya nem vagyok, még Hozzád is úgy fordulok, mint szeretve tisztelő és félő gyermeked.

De illő, hogy a gyermek olyan legyen, mint az Atya. Aki teremt és akinek a vállán a létfenntartás gondja nyugszik, ahhoz nem illik a harag és bosszúállás. Es ba mégis bosszút áll, nem méltó, hogy a