A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-07-01 / 7. szám
Szabó Ferenc, S.J., Róma 26 Graham Greene katolicizmusa 1927-ben tért át a katolikus hitre. "Katolikus" regényírónak szokták emlegetni, bár regényeiben összefolyik a bűn és az üdvösség, az ártatlanság romlása miatti megszállottság és a kegyelem utáni sóvárgás. Graham Greene egész fiatal korától kezdve a hitet valamiféle alaktalan, dogmákon túli életfelfogással társította. Ez az angol író egyike a szigetország azon művészeinek, akiket külföldön is jól ismernek. Regényeit a legkülönbözőbb nyelvekre lefordították. A magyar közönségnek sem kell bemutatni. Hosszú ideig újságíró volt, a londoni Times igazgató-helyettese, utána a Spectator filmkritikusa. Aháború után beutazta a világot, riportot készített Lengyelországról, Indokínáról, Afrikáról. Regényeinek színtere is legtöbbször egy-egy idegen ország; egyszer Mexikóban vagyunk, máskor Bécsben és ismét máskor az afrikai dzsungelben. Nemcsak "komoly" regényeket ír, hanema detektívregényekhez hasonló "szórakoztató" történeteket is. Greene nyugtalansága éleslátó realizmussal társul. "Elkötelezett" írónak vallja magát. 1955. óta "Egy csendes amerikai" című regényével mintha fordulat állt volna be magatartásában; a napi politika felé fordult és Amerika-ellenessége köztudomású lett. Nem rejtette el Fidel Castro iránti csodálatát sem. "Baloldaliságát" egyes katolikusok gyanakodva nézték. Mindenesetre, Greene katolicizmusa nem hasonlítható pl. Chestertonéhoz. A "Brighton Rock" Istene eléggé elüt "Father Brown "-étól. Chestertonnál a megbékélt konvertita bájos humorával és optimizmusával állunk szemben, Graham Greene szorongása és nyugtalansága nem csitul el megtérése után nem. Francois Mauriac írja a "Hatalom és dicsőség" francia fordításának előszavában: ... A "Hatalom és dicsőség" egy angol katolikus írónak a műve, olyan íróé, aki áttért a katolikus hitre. Ez a regény valahogy mindig az otthontalanság érzetét kelti bennem. Az igaz, hogy Graham Greene-nél megtalálom szellemi hazámat, a regényíró ismerős birodalomba vezet be. De minden úgy történik, mintha az ősi birodalomba valamiféle rejtett kertajtón hatolnék be, olyan bejáraton, amelyet nem ismertem, amelyet befutott a repkény. Követem a
