A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
2 a katolikus vallás már rég eltűnt volna a világról! A pápa Krisztus helyettese, helytartója. Míg a jó Pásztor a mennyei Atya akaratából itt a földön élt, maga gyűjtötte és tartotta össze az övéit; az apostolokat és a többieket. Mennybemenetele előtt helyettest állított nyája fölé: - "Legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat", vagyis egész egyházamat, mondta Péternek. Mert a nyáj, melyet nem őriznek, nem legeltetnek, szétszóródik, elpusztul. A mindenkori főpásztor föladata távoltartani Krisztus nyájától minden veszélyt; a ragadozó farkasokat, a megfertőzött legelők betegségcsíráit és gondoskodni egészséges, dús levegőről. És erre i- rányul apápa minden gondja. Beszédeivel és körleveleivel tanít, int, figyelmeztet; rámutat bizonyos téves tanításokra, erkölcsi fölfogásokban mutatkozó ferdeségekre, veszélyekre. Halátható alakban köztünk élne Krisztus ugyanazt tenné. Krisztus példájára a pápa is a jó pásztor, aki ha kell, életét is adja juhaiért. Apápa a miszentséges Atyánk. Szentségesnek nevezzük nem személye miatt, hanem a legszentebb hivatal miatt, amelyet e- gyedül ő visel a földön. Atyánknak, lelkünk atyjának mondjuk őt, és ez a név jelenti nekünk a soha nem múló atyai szeretetet irántunk, a gondoskodást, egy óriási család terhének a viselését. Bizonyára minden pápát, jelenlegi Szentatyánkat is, ugyanazok az érzelmek töltik el, amelyek János pápát töltötték el megválasztása után. Lelki naplójában ezt írja; - "Mióta az Ur engem, szegény, nyomorult embert erre a nagy szolgálatra meghívott, úgy érzem, nem tartozom én már semmiféle egyéni érdekkörbe, sem családba, sem hazába. . . Az én családom az egész világ. Ez az általános odatartozás kell, hogy értelmemet, szívemet, működésemet meghatározza és irányítsa. " Mily jól esett minden igaz magyarnak, mikor b. e. XII. Pius hazánk nyelvén így szólított meg bennünket: - "Drága jó magyar Gyermekeink"! Mert a pápa atyja minden népnek és nemzetnek; mindenkinek, akiket Jézus drága szent vére árán megváltott. Ezek után sok mindent megértünk Szentatyánk életében és működésében. Megértjük, miért érintik szívét fájdalmasan egyes nagy természeti csapások, a földrengés, az árvíz, az éhínség, melyek majd itt, majd ott sújtják az emberiséget. Megértjük, miért tesz meg minden lehetőt, sőt csaknem azt mondanók; minden lehetetlent, hogy a háborús összetűzéseket leállítsa és az ellenfeleket békés megegyezésre bírja. Hisz akik szenvednek, akik pusztulnak, mind az ő gyermekei Krisztusban. 0 viseli összes terhűnket és szinte a csodával határos, hogy idő előtt össze nem rosk^d alatta.
