A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-06-01 / 6. szám
38 Valahányszor hazatértek az orvostól, mindjobban megerősödött a vágyuk, hogy valamit tegyenek a többi hasonlóképpen szenvedő gyermek és család érdekében. Elkészítettek egy kérdőívet és elküldték mindenkinek, akivel eddig kapcsolatba jutottak. Ijesztő volt a válaszokban, hogy ezek a családok átlag 14 orvoshoz fordultak, eredmény nélkül. Az orvosok gyakran fel sem ismerték a betegséget, vagy helytelenül ítélték meg a kilátásokat. A gyermekek 99%-a nem kapott semmiféle nevelést, vagy kezelést. Egyeseket állandóan ágyban tartottak, másokat elmegyógyintézetbe küldtek, vagy a padláson rejtegettek. Egy gyereket a pincében tartottak egy dobozban. A társadalom nem törődött ezekkel a gyermekekkel és még szüleikre is árnyék borult miattuk. Igazán itt volt az ideje annak, hogy valamit tegyenek érdekükben. Tépelődésükből egy késő esti telefonhívás riasztotta fel őket. Egy 33 éves fiatalember, aki agyszélhűdésben szenvedett, öngyilkosságot akart elkövetni és nővére telefonált, adjanak tanácsot neki, mit tegyen. Felhívták a megye egészségügyi megbízottját és az intézkedett a segítségküldés ügyében. Másnap az anya felhívta Karen orvosát és elmondta neki az esetet. Tanácsát kérte, mit tehetne hasonló szerencsétlenségek megelőzésére. Az orvos azt ajánlotta neki, szervezzenek egy társulatot az érdekelt családokból. Rochesterben már működött egy ilyen csoport. Megadta vezetőjének címét. írjanak neki. Lépjenek kapcsolatba egymással, így eredményesebben működhetnek. Nemsokára megjött a válasz. Az ottani csoport vezetőjének hároméves kisfia szenvedett Karenhez hasonlóan. A levélből megtudták, hogy nemcsak Rochesterben, hanem Buffaloban, Ithacában, Elmirá- ban és Albanyban is szervezkednek már a szülők. A rochesteri szervezést azzal kezdték, hogy kapcsolatba kerültek egy rádió bemondóval. A tervek nyilvánosságra hozatala nagyon fontos, mert csak így értesül arról a nagyközönség. Az újságokban is írtak cikkeket róluk s az egyik különösen mintául szolgálhatott, mert nagy érdeklődést keltett. Folyóiratok számára is írtak cikkeket. A cél, hogy az egész országra kiterjedő társulatot alapítsanak. Egyelőre New York államban fogják ezt megvalósítani a már említett városok összefogásával. Elküldte azoknak acímét is, akik New York városában érdeklődnek ez iránt és felajánlotta további segítségét. Ez a levél nagy lelkesedéssel töltötte el őket. Most nemcsak azt tudták, mit tehetnek, hanem arról is meg voltak győződve, hogy az ilyen törekvést siker koronázza. Elhatározták, hogy gyűlést hirdetnek meg az újságokon és rádiókon keresztül. Ötven személynek küldtek meghívót és kb. 20-30 érdeklődő résztvevőre számítottak. Ti
