A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
23 vet követ munkásai gondozásában; - A mi célunk, - mondotta, - természetfeletti; hogy Krisztus uralomra jusson lelkűnkben és az egész világon. Hogy ezt a célt mindig szem előtt tartsuk és szíves-örömest kövessük, legelőször arra irányul törekvésünk, hogy a munkásvilágnak megfelelő anyagi jólétet biztosítsunk. .. - Ezért alapította meg munkásai részére először a kenyér- és húsipari részvénytársaságot, aztán balesetek ellen a biztosító társaságot, olvasókört, torna- és zeneegyesületet, tűzoltóságot, a takarékpénztárt, hogy munkásait takarékosságra szoktassa; a segélypénztárt, melyből béremelést kaptak azok a munkások, akiket rendkívüli nehézségek sújtottak, pl. beteg volt a háznál, vagy több kiskorú gyermek. A helyzet megítélése a munkásbizottságra tartozott. Az egyesületek kiadásait csaknem felerészben a cégvezető fizette. Különös gondja volt a fiatal munkások képzésére, hogy módjukban legyen a szakmájukban való előbbre jutás. Kívánta, hogy munkásai szokják meg az egyesületekben, hogy maguk is iparkodjanak előmozdítani munkás testvéreik testi-lelki javát. Így a Harmel-gyár munkásai meggyőződtek arról, hogy munkaadójuk igazán, önzetlen keresztény szeretettel szereti őket. Látták a kölönbs éget Harm el Leó és egyes más gyárosok közt és világos lett előttük, hogy a különbség oka abban rejlik, hogy az őgazdájukat, akit maguk közt csak "jó atyának" neveztek, az igazi vallásosság vezeti tetteiben, míg sok más úrban hiányzik ez a vallásosság. Mert ebben Harmel a legszebb példával járt elől. Gyakran lehetett látni térdelve a gyár nagy kápolnájának oltára előtt; gyakran látták őt az Úr asztalához járulni. Lassanként a munkásság közt is kialakult a jó talaj a mélyebb vallásos élet részére. Egymás után alakultak meg köztüka tisztán vallásos egyesületek; az Oltáriszentség társulata, az imaa- postolság, Sz. Ferenc harmadrendje, a Rózsafüzér társulat, a Sz. Vince-egylet. Egészenmély lelkiség jellemezte a Rejtett Elet társulatát, melynek tagjai mind a gyárvezetők közül, mind pedig a legegyszerűbb munkásokközül kerültek ki. Egymásról nem tudtak; kötelességük volt naponként fölajánlani magukat az isteni Szívnek áldozatul munkás testvéreik üdvéért és megszentelődéséért. A gyár maga, a lakások és a családok Jézus Sz. Szívének voltak fölajánlva. Az első pénteken egész nap ki volt téve az Oltáriszentség a gyár templomában; főleg az anyák és gyermekek adták a tiszteletőrséget, de a munkások és munkás asszonyok is legalább néhány percre betértek a Sz. Szív imádására. A "Gyári Miasszonyunk" ünnepét a legnagyobb fénnyel ünnepelték. Férfiak és nők nagy számban járultak a szentáldozáshoz. Délben a "jó atya" vendégül látta ebéden munkásait; családja is velük étkezett. A délután ártatlan szórakozá
