A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-05-01 / 5. szám

23

próbált megszökni, betegnek tetette magát, hosszú levelekkel ostromolta nagyatyját. Végül is a jezsuiták maradtak vesztesek; azt ajánlották, menjenhaza a fiú, úgysem találja helyét az intézetben. Ebben az időben a hitnek már nyoma sem volt a lelkében.

Nancyban ez egyszer szorgalmasan készült a vizsgára, mely megnyithatta előtte az utat a St. Cyr katonai akadémiára. 1878-ban meghalt gyámja s ezzel megszűnt az utolsó indíték is, mely őt a javulásra ösztönözhette volna. Szép vagyont örökölt, ami most mintegy félmillió dollárnak felelne meg. Nagyanyjának otthona nem volt ínyére; pénze volt elég, Párizsban bérelt egy lakást és azt fényűzően berendezte. Ide jött, mikor nem kötötte le az iskola. Egy igen előkelő vendéglőbe járt étkezni, ott a legfinomabb ételeket és a legjobb borokat rendelte meg. Az iskolábannem voltak vele megelégedve, egymás utánzúdultak nyakába a büntetések. Meg is unta hamar ezt az életet; átment a könnyebb lovastisztképző intézetbe. Itt is tovább élte 'elpu- hult, fényűző életét. Természetesen neve mellé megkapta abizalmas jellemzést:kötelességérzete nincs, nem tart fegyelmet, feje üres és csak kedvteléseivel törődik.

Valahogy mégis csak sikerült továbbjutnia; a 4. huszárezredhez helyezték. Teste elhízott, lelke a legnagyobb Ínségben volt; hitével együtt elvesztette csaknem minden erkölcsi érzékét. És itt lépett közbe az isteni irgalom egy véletlennek látszó eseményben. Ezredét lerendelték Algériába, ahol egy népvezér meghirdette a szent háborút a franciák ellen. És íme, az életveszélyben, a kemény harcokban megnyilvánult, ami eddig lelke mélyén rejtőzött; erélyes, bátor, fáradhatatlan volt; gondját viselte embereinek. Ugyanakkor megszerette Afrikát, ezt a titokzatos földrészt. Miután leverték a lázadást, elhatározta, hogy átkutatja az addig szinte ismeretlen Marokkót, ahová eddig tilos volt európainak behatolnia. Megtanult arabul, zsidó kereskedőnek öltözött és az ellenséges földet keresztül-kasul beutazva, jegyezgetett, leírta a karaván-utakat, tanulmányozta a szokásokat és a népművészetet. Miután megtett több mint 3000 km utat, lesoványodva, piszkosan, üres erszénnyel hazatért, hogy a gyűjtött anyagot földolgozhassa.

Végre valami célját látta életének! Afrika visszaadta emberi méltóságát és megtanította arra, amire eddig senki sem bírta megtanítani; önuralomra. Sőt mi több, megtalálta az utat is a hit felé! Elég dolga volt útján a mohamedánokkal. Megfigyelhette, mily hittel és külső tisztelettel borulnak a földre napjában többször is Allah i- mádására. Tapasztalhatta, hogy a mozlim szíve mélyéből megveti az olyan embert, aki nem hisz az Istenben; hogy előtte az olyanem